Beleszólhatok-e két kamasz életébe?
Az élet ismétli önmagát? Vagy mindenki ugyanazokat a köröket „futja”, ugyanazokat a hibákat követi el?
Az élet ismétli önmagát? Vagy mindenki ugyanazokat a köröket „futja”, ugyanazokat a hibákat követi el?
Olvasom Imola írását. És a homlokomra csapok, miközben megsajdul a szívem: basszus, egyszerre kezdték a gyerekeink a külföldi egyetemi létet!
Édes fiam… vagy hogy is szólítsalak magamat…Ha jól számolom, éppen 18 múltál.
Eredetileg arról akartam írni, hogy mit tegyen (vagy ne tegyen) a szülő, ha a gyereke Hollandiába menne egyetemre.
Kezdő középiskolás korom egy kedvenc elméleti feladványa volt matematikából, hogy Hogyan néz ki az a test, amely egyik oldalról négyzet, a másik oldaláról háromszög, a harmadik oldaláról pedig kör alakú?
Emlékszel, amikor háromévesen, a dackorszakban, annyiszor hallottad, hogy „ÉN akarom csinálni!”? Bármit. Paradicsomlevest kanalazni, homokvárat építeni, zoknit húzni (reggeli rohanásban), tojást festeni. A kamaszkorban ugyanez van. Szerintem. Péter, állandó olvasószerzőnk írása.
Olvastam Imola cikkét a fiáról, Londonról, egyetemről. Korábban már „válaszolgattunk” egymásnak, mivel mindkettőnknek külföldön kezdte az egyetemet a fia tavaly. Gondoltam, most leírom, mi (illetve a fiam) hol tartunk. Péter,
Ezúttal – férfiként- szó szerint vettem az oldal címét. Min „parázott” annak idején anyám? És min parázik most a feleségem (és én), mint szülő? És mit lát, mit hall, mit tapasztal és mit
Minap eszméltem rá, hogy ez, ahogy mi most élünk, számunkra egy tesztverzió a nyugdíjas életünkhöz. Talán furcsán hangzik, de mindjárt részletezem. Péter, állandó olvasószerzőnk írása. A két gyerekkel egyáltalán nem kell
Sok külföldön tanuló diák tért haza öt hete, rekord gyorsasággal. Hirtelen kellett eldönteniük, hogy maradnak vagy hazajönnek. Voltak, akik már évek óta kint tanulnak és voltak olyanok is, akiknek ez