Október közepe óta ömlik rám a Hull a pelyhes és a Csendes éj feeling, mikulások, hógömbök, feldíszített karácsonyfák lihegnek az arcunkba, hogy itt a karácsony.
„Ebben a gyerekben nincs semmi tekintélytisztelet!” A kamaszt nevelő szülők egyik legégetőbb problémáját idéztem.
Mióta beköszöntött nálunk a sötét kamaszkor, fiaim telefonhívási szokásai megváltoztak. Nem panaszkodom, továbbra is rendszeresen hívnak a srácok, de a keresések típusai elég jól körüljárhatóak. Salát Luca írása. A kamasztól
Pszichológusként munkám egyik sarkalatos pontja a serdülőkkel és családjukkal való munka. Nagyon szeretem a kamaszokat.
Igyekszünk nem csak a szépre emlékezni és a valóságot reálisan ábrázolni.
Egy macska lakik a vállamon. Nem vagyok módosult tudatállapotban, és pszichózisba sem estem.
Egyik nap Nagyfiammal nosztalgiával emlékeztünk meg ifjúkori intői történetéről. Nem volt ő rossz gyerek, csak mindig elkésett az órákról, elvesztette a cuccait, és néha elaludt az órákon.
Mindenkinek vannak titkai, senki sem mond el mindent és ez így van jól.
Vajon az ember életében eljöhet az a pillanat, amikor elégedetten hátradől, és megveregeti saját vállát: ezt az anyaság dolgot egész jól végigcsináltam?
Nagyságrendileg 1 millió kamasz (kicsi és nagyon nagy) kezdi holnap az iskolát.