Minap eszméltem rá, hogy ez, ahogy mi most élünk, számunkra egy tesztverzió a nyugdíjas életünkhöz. Talán furcsán hangzik, de mindjárt részletezem. Péter, állandó olvasószerzőnk írása.

A két gyerekkel egyáltalán nem kell foglalkozni.

  • Nem kell iskolába vinni reggel, különórára délután.
  • Néha előbújnak a szobából, enni kérnek, és ennyi.
  • Nem akarnak boltba ráncigálni.
  • Nem kell pénz bulira.
  • Nem kell értük menni az éjszaka közepén.
  • Nem alszik itt a barát/barátnő.

Anyagilag kicsit rosszabbul állunk, mint előtte. És tartalékolunk a még rosszabb időkre.

  • Visszafogjuk a vásárlást, nincs nyaralás, nincs esti kiruccanás a borozóba.
  • Nem kell korán kelni reggelente.
  • Nem kell munkába rohanni, reggeli dugóba ücsörögni, ebédet rendelni.

Van idő a kertre, növényeket ültetni, locsolni.

Szomszéddal többet beszélgetek, mint előtte évekig összesen.

Néha elmegyünk biciklizni a közelbe. Néha egy kis futás a közelben, sport címén.

Sokkal több időt töltök együtt a feleségemmel, mint eddig…

Hogy ez pozitív vagy negatív, majd kiderül. Asszem ez egy tipikus nyugdíjbavonulásos „tünet”.

Persze azért nem ugyanaz.

  • Mert az állásom megszűnhet, és akkor nincs bevétel.
  • Nem mostanában lesznek unokák.
  • Mindkettőnk szülei még jól vannak, távolinak tűnik az ő egészségük megroppanása.
  • Nem ismerünk orvosokat.
  • Nem járunk nyugdíjas kirándulásokra.
OLVASTAD MÁR?  A júniustizenötödike érzés

És ha ilyen a nyugdíjas élet, hát azzal kiegyeznék. De tudom, hogy nem ilyen.

De azért tanulni, alkalmazkodni, rákészülni azért pont jó.

VASÁRNAP 19 órakor LIVE. Gyertek. ITT lehet többet megtudni a témáról. Mindösszesen fél óra, tehát kibírható, élvezhető, informatív, elgondolkodtató…

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!