Eredetileg arról akartam írni, hogy mit tegyen (vagy ne tegyen) a szülő, ha a gyereke Hollandiába menne egyetemre. Ezt első kézből le tudnám írni, hiszen végigcsináltuk. Aztán annyi más jutott eszembe erről, hogy „hátraléptem”, egy lépéssel korábbra.
Miért jó, vagy nem jó a külföldi egyetem? Kinek való és kinek nem való? Lehet olyan, hogy megbánja a gyerek, hogy ott végzett? Péter, állandó olvasószerzőnk írása.

Van-e „értelmetlen” külföldi egyetemi tanulmány?

A korosztályomban egyre több szülőnek végez külföldön a gyereke. A témáról ITT és ITT is olvashattok. Vegyes tapasztalatok jönnek. Ebből próbálok összegezni.

A külföldi egyetem alapvetően jó lehet. DE…

Ha aszerint választ a gyerek egyetemet, hogy hol akar tanulni (melyik ország, melyik város), akkor könnyű mellélőni.

Van Dániában végzett ismerős, aki nem találja a helyét, azóta újabb egyetemet kezdett. Van Kínában végzett egyetemista, aki fél éve állást keres. Van USA-ban tanuló egyetemista, aki nem tudja elmondani, mit is tanul.

Ők várost, és országot választottak, nem szakot és témát. Szóval így inkább ne.

Ha aszerint választ egyetemet, hogy hol olcsó az egyetem, az is könnyen tévútra visz.

A közgazdasági törvények itt is működnek. Ami olcsó, az annyit is ér. Avagy nem véletlenül olcsó. Ahová „csábítani” kell a diákot (olcsó tandíjjal, kolesszel, ösztöndíjjal, stb), az nem egy menő szak(ma), ahonnan könnyű állást találni.

Amit nem reklámoznak, ahol drága az albérlet (mert nincs kolesz), ahol nincs ösztöndíj, ott valószínűleg az egyetem után jó a perspektíva. Persze kivételek lehetnek, de nagyon kell figyelni, és a gyereknek is nagyon észen kell lenni, hogy mit kezd az olcsó egyetemen: mit tanul, milyen órákat látogat, milyen szakot választ.

Ha a gyerek tudja, hogy mit akar tanulni, és ehhez keres egyetemet, országot, várost, akkor jó esély van a sikerre.

Spóroljon, tanuljon sokat, esetleg dolgozzon mellette a mekiben, járjon haza félévente (a spórolás miatt), tanuljon meg főzni-mosni, és tartson ki.

Persze így is mellé lehet lőni. De nézzen körül, érdeklődjön, számoljon.

  • Fiam először megkereste, hogy abban a témában, ami érdekli (IT, gazdaság, pénzügyek), milyen szakok és szakmák vannak.
  • Aztán megnézte, hol lehet ilyet tanulni.
  • A lehetséges egyetemek közül megkereste, hol mennyi a tandíj, a lakhatás, a hazautazás.
  • Referenciák, tapasztalatok. Így került Hollandiába.

Egy nem reklámozott, nem közismert egyetem nem túl „népszerű” szakára. És tegnap írta, hogy a végzősökkel beszélgetve a kezdő fizetés nettó négyezer EUR. Azt hiszem, nem is jön haza….

Amúgy drága. Nem a tandíj, hanem a szállás. Meg a „szociális élet”, ami egyet jelent a sörözéssel. A mostani EUR-árfolyamot nézve meg egyre drágább. Kb. havi 1200 EUR, és tényleg spórolósan él, olcsó lakást sikerült szereznie.

Ja és a leglényegesebb: ne a szülő akarja külföldre küldeni a gyereket.

Ő akarjon menni. Nézzen utána. Válogasson. Érdeklődjön. Keressen külföldi honlapokat. Menjen nyílt napokra. Nézze meg a felvételi követelményeket. Ha őt nem érdekli, akkor maradjon itthon.

Október 2 – án Anyapara rendezvény, Negyven az új negyven, de mit lát ebből a kamasz címmel. A Facebook eseménynél minden infót megtaláltok IDE KATTINTVA. Gyertek!

Oszd meg a véleményed velünk!