„Ebben a gyerekben nincs semmi tekintélytisztelet!” A kamaszt nevelő szülők egyik legégetőbb problémáját idéztem.
Erős kezdéssel indítok, ami jó kis közhelynek tűnhet. Amennyire csak tudjátok tegyétek magatok számára boldoggá (bárkinek bármit is jelentsen ez a szó) a karácsonyt.
Az adventi kalendáriumnak is van egy “kamaszkori íve”.
Minden reggel 6-kor fölkelek, és megteszek minden szükséges lépést ahhoz, hogy 8 órakor a munkahelyemen megjelenjek, és a rám bízott feladatot legjobb tudásom szerint elvégezzem.
Amit itt olvastok, az egy olyan fiatal pszichológus írása, aki pedagógiai szakszolgálatban dolgozik, régebbi nevén nevelési tanácsadóban, aki úgy ismeri. Az ő külön engedélyével jelenik meg így az írása, amely
Ismerek egy nyolcadik osztályos lányt, aki rajong a fizikáért, mert a tanár színes-szagos kísérletekkel teszi izgalmassá az órákat. Ugyanez a lány gyűlöli a kémiát, mert a tanár rém unalmas órákat
Az élet ismétli önmagát? Vagy mindenki ugyanazokat a köröket „futja”, ugyanazokat a hibákat követi el?
Te voltál már olyan helyzetben, amikor úgy érezted, hogy a kamasz alapvető dolgokra rácsodálkozik és igazából azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák?
Mélyen belém ivódott a tavalyi nyár, amikor egy-egy valamirevaló nap után sírva (üvöltve, fenyegetőzve, csapkodva) könyörgök a gyereknek (eredménytelenül), hogy írjon legalább egyetlen mondatot a napról, hogy aztán augusztus utolsó
Mit teszel, amikor a fiad beint a Nagy Családi Nyaralás előtt néhány nappal, hogy esze ágában sincs veletek tartani, hanem inkább edzőtáborba megy?