Mi van, ha…?
Bár kétségkívül szorongásban a nővérem az ász, talán nem fogja rossz néven venni, ha én is megszólalok a témában.
Bár kétségkívül szorongásban a nővérem az ász, talán nem fogja rossz néven venni, ha én is megszólalok a témában.
A minap olvastam egy cikket „autizmus spektrum zavarban szenvedő” emberekről.
Évértékelő projektem alkalmával sikereim mellett nem kerülhettem el a szembesülést újonnan begyűjtött párkapcsolati tragikomédiáimmal sem.
Engedd el! Napjaink életfilozófiája olyannyira belopta magát a hétköznapjaimba, hogy néha nekem is kiesik a számon a bölcs tanács.
„Kisfiam, ne hadonássz azzal a fakarddal! Miért, mi mást lehet csinálni egy fakarddal?” – kérdezi Bödőcs Tibor egyik stand up-jában feleségétől, teljes joggal.
Igyekszünk nem csak a szépre emlékezni és a valóságot reálisan ábrázolni.
Az adventi kalendáriumnak is van egy „kamaszkori íve”.
Amikor a lányom zokogva hívott, hogy menjek érte, mert szakított a pasijával, s hazaérve négy barátnő, féltucat vigasz-plüssállat és egy halom csoki fogadta őt, arra gondoltam, hogy pasi ügyben még
Vajon miért van napjainkban sokkal több ADHD-s, autista, tanulási zavarral küzdő gyermek, mint ezelőtt valaha.
A minap összeültünk öten barátnők, mind pszichológusok. Ötünknek van 12 gyereke, és megállapítottuk, hogy a 12 gyerekből legalább 7 gyerek illethető valamiféle rövidke szóval, betűszóval: ADHD, ADD, ASD, OCD, diszlexia.