Hétvégére beugrottak hozzánk Nataliáék. Nem így terveztük, de így alakult.
Ma nagyot dobbant a szívem.
Óriási biznisz a különóra. Mindenki volt már életében legalább egy különórán a gyerekkel, később kamasszal.
Elolvastam Dr. Máté Gábor és Dr. Gordon Neufeld A család ereje c. könyvét.
Az úgy volt, hogy valami zavar támadt az erőben és egy kamasszal keveredtem bele a karácsonyi bevásárlásba. Egész pontosan a karácsonyi menühöz a hozzávalók megvásárlásába.
Ismertem egy asszonyt, aki hetven éves kora körül azt képzelte és verbalizálta a környezetében (családjában), hogy ő mi mindent élt meg közösen a gyerekével és azok gyerekeivel, azaz az unokáival.
A felvételi időszak előszobájában az a legnehezebb, hogy pontosan lássuk mi a következő lépés. Előkészítő? Mégtöbb tanulás? Teljesen más módszer a tanulásban? Barátnő által javasolt középiskola? A közeli suli? Az
Utálom a macskákat. Büdösek, pofátlanok és kiráz a hideg, amikor szociopata tekintetükkel engem méregetnek. Macskái egyébként is a kisiklott életű magányos öregasszonyoknak vannak, akikről megfeledkezett a világ. Ennek megfelelően macska helyett
Amikor telefonáltak az öregek otthonából, hogy anyukám haldoklik, pszichológiai szaktudásomat gyakorlati üzemmódba pörgetve közöltem a gyerekekkel, hogy a nagymamájuk néhány órán belül meg fog halni.
Hiánypótló írás azoknak a szülőknek, akik valamiért azt gondolják, hogy „zseni” a gyerekük. Vagy éppen csak egy kicsit zseni.