Hétvégére beugrottak hozzánk Nataliáék. Nem így terveztük, de így alakult. Kicsit mérges voltam, mert nem szóltak, hogy a kutyájukat is hozzák, pedig ha tudom, akkor lett volna időm a macskáimat felkészíteni a traumára. Natalia a barátom. Tök jó fej. Kölcsönösen imádjuk egymást, de ez nem csoda, hiszen egy rakás dologban hasonlítunk egymásra. Salát Luca írása.

Natália

Ő is bolond, most például hozott ajándékba öt darab fagyasztott csirkeszárnyat, aminek lássuk be, sok értelme nem volt. Neki is egy rakás gyereke van két alomból.

Ugyanolyan árnyalatú szőkére festi a haját, mint én. Még a porszívónk is egyforma.

Ő is küzd a fél pár zoknikkal, és azon vekeng, hogy a lenőtt vörös körmeivel sosem fog eljutni a manikűröshöz. A kölykei hangosak és édességen élnek, este pedig cirkuszi mutatványokkal untatnak hülyére szórakoztatnak minket.  Legalább annyira profi a végtelen számú palacsinta elkészítésében, mint én. Hozzám hasonlóan az angolja tiszta gáz, ha megszólal idegen nyelven,

az ő gyerekei is elsüllyednek szégyenükben.

Natália, ők és mi

A hétvégét a gyerekeinkkel henteregtük végig a szutyok konyhánkban, amit kicsit sem szégyelltem előtte, mert tudom, hogy az ő lakásuk is ragad a kiborult szörptől, a kanapéjukon közelharcot kell folytatni egy szabad helyért a plüssmackók, koszos tányérok és szennyes ruhák között, és egy közepesen fejlett allergiás kábé három perc alatt fullad meg náluk is az állatszőrtől.

A hétvégén ugyan sokat röhögtünk, de nem csak a lenőtt körmökről meg a horkoló pasikról beszélgettünk, hanem komolyabb témák is felmerültek,

például a covid, a háború, az öregedő szüleink, meg a gyerekeink szorongásai, és hogy milyen bizonytalan jövő vár rájuk egy ilyen kegyetlen világban.

Nataliának mostanában nincsenek rendben az idegei, legalábbis azt állítja, hogy nem rég még sokkal kiegyensúlyozottabb volt. Fogalmam sincs, milyen, amikor pszichésen oké, hiszen csak néhány napja ismerem őt. Mindenesetre hiába mondom neki, hogy Nyugi, minden rendben lesz, Tékitízi, Kibírodanya, meg blablabla,

ő random mód elbőgi magát, a keze remeg, nem tud aludni, és minden repülőgép hangjára összerezzen.

Natália, ők és a háború

A férjével február 24-én döntöttek úgy, hogy útra kelnek. Fél óra alatt csomagolták nylonzacskókba az életüket, már amennyi belefért az öt személyes autójukba.

Az öt felnőtt, a négy gyerek és az egy kutya mellé. Kijevből Budapestig az útjuk 8 napig tartott.

Nataliával sok mindenben hasonlítunk egymásra, de amikor péntek reggel kikászálódott a kocsijukból a kapunk előtt, szerintem százszor szarabbul nézett ki, mint én, amikor nyaranta megérkezünk a gyerekimmel a horvát tengerpartra.

Nataliat csak néhány napja ismerem, de már rengeteget tanultam tőle.

Okos ember más kárán tanul alapon én például nagyon fogok ügyelni arra, hogy ha menekülnünk kell, akkor a fagyasztott csirkeszárny helyett a családi ékszereket pakoljam be a kocsiba.

OLVASTAD MÁR?  Amikor kamaszt büntetünk, jellemzően magunk megyünk a pofonért

Azt mondja, hosszú távon tuti jobban megéri. Ezért hibáztatni nem tudom,

amikor nyaralni megyünk, akkor én is néha otthon felejtem a naptejet meg a körömcsipeszt.

A férje szerencsére nem olyan álmodozó, szétszórt típus, mint a felesége, hanem praktikus ember. Nekem pl. elárulta a módszert, hogyan lehet megállapítani egy tojásról feltörés nélkül, hogy nyers vagy már főzött. Íme, a tuti tipp: ha megpróbálod megpörgetni az asztalon, akkor a nyers tojás nem fog pörögni, a főtt igen. És tényleg működik!

Nataliától pedig annak a technikáját lestem el, hogy kell nyolc napos masszív halálfélelem után relaxációs gyakorlatként palacsintát sütni több mint egy tucat embernek.

A recept egyszerű: sírva és nevetve, egymást sűrűn megölelve. És ez is tényleg működik!

Ők és mi

A jótékonykodással pedig óvatosnak kell lenni, Nataliáék után már ez is világos. Amikor jófejséged teljes tudatában befogadsz egy menekülő családot, simán kiderülhet, hogy ők sokkal jobbfejek nálad, és a te emberi nagyságod sehol sincs az övékhez képest.

Mert hiába kenegeted a szendvicseiket felebaráti odaadásodat csúcsra járatva, ők azok, akik az otthonodat megtöltik élettel, szeretettel és melegséggel.

Nataliáékkal érkezett egy nagy adag hit is az életembe. Tőlük tudom, hogy nem a világ vége, ha itt van a világvége. Ma Franciaországból kaptam hírt felőlük. Megérkeztek és készen állnak arra, hogy a semmiből elkezdjék építeni az új életüket.

Nem kérdés, hogy sikerülni fog nekik.

Ez többek között azért is jó hír, mert tudom, hogy ha nekem kell majd menekülnöm a kölykeimmel, lesz ahol várnak minket. Palacsintával, cirkuszi mutatványokkal, kutyával, főtt és nem főtt tojással és sok öleléssel.

OLVASTAD MÁR?  Egyetemisták, pályázzatok ötletekkel!

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!