Amit sosem mertél megkérdezni a felvételivel kapcsolatban

A felvételi időszak előszobájában az a legnehezebb, hogy pontosan lássuk mi a következő lépés. Előkészítő? Mégtöbb tanulás? Teljesen más módszer a tanulásban? Barátnő által javasolt középiskola? A közeli suli? Az elitgimnázium? Csak kerüljön be valahova? A “mindig is tudtam, hogy nem vesznek fel sehova” mondatok? Tóth László az ELTE Apáczai Csere János Gimnázium magyar tanára megpróbál válaszolni ezekre a kédésekre.

A legutóbbi beszélgetésünk alkalmával emlékszem egy mondatodra, amikor a nyolcadikosokról beszéltél. Ezt mondtad: “az egyik mélypont az a 8. osztály: röhögések, vihogások, nem érdekli őket semmi, néha ingerültek, csapkodnak, lehangoltak, motiválatlanok, változó a hangulatuk.” Ha ez így van – márpedig ha valaki élt már együtt 14-15 évessel, akkor ő pontosan tudja, hogy ez tényleg így van -, akkor pont ez az az időszak, amikor el kell dönteni, hogy melyik gimnáziumba felvételizik a gyermek. Hát mondhatom, nem egy nagyon szerencsés “összeállás” ez, nem?

Tóth László: Igen, ahogy mondod, ez nem egy szerencsés összeállítás. Pszichológusok sokasága mondja, hogy pont akkor a legfáradtabbak a diákok, amikor a leginkább ébernek kellene lenniük, amikor leginkább helyzetbe hozzuk őket. Nyolcadikban, amikor nőnek, és a testi növekedésben nagyon el lehet fáradni, fizikálisan is és mentálisan is, akkor

a sötét, alvós téli időszakban a nyakukba zúdítjuk a felvételit. Ez nem kritika most, hanem egy ténymegállapítás.

Én inkább a lelki oldalára helyezném a hangsúlyt, mert arra nem lehet befolyásunk, hogy nő-e egy kamasz. Arra viszont nagyon is lehet, hogy mekkora stressz alá helyezzük őket. Élet-halál kérdésének állítjuk-e be ezt a folyamatot, esetleg már korábban elkezdünk készülni rá, akár lelkiekben is…

 Mit javasolsz, milyen gondolatfolyamon menjen végig egy szülő a gyerekkel, hogy valami “vezérfonala” legyen arra, hogy melyik gimibe “való” a kamasz?

Kezdjék önismerettel. Azt gondolom, ha mindenki őszinte magához, akkor nagyon ügyesen ki lehet billenni az idealizált álomvilágból.

Természetesen nagyon nehéz folyamat szülőként belátni, hogy egy gyermek lusta, vagy nincsenek jó képességei valamilyen tekintetben. De amint ezt sikerül tisztázni, elindulhat egy közös gondolkodás. Szeretem az olyan beszélgetéseket, amikor a szülők őszintén állnak gyermekükhöz.

Azonban a túlzott szigorúság sem célravezető. Találkoztam már olyan esettel is, amikor az év végi jegy nem volt összhangban a képességekkel. Sajnos ebben a korban a tanár személyisége szorosan összekapcsolódik egy tantárgy „szeretetével”. Azaz, ha a tanár biztonságos környezetet teremt, akkor a diák is nagyobb szeretettel fog hozzá egy adott tantárgy tanulásához. Így a jegyei is jobbak lesznek. Ellenkező esetben érdemes tudatosítani, hogy ez a szituáció most nem a tanárnak és a tanárról szól. Azaz le kell ülni, és tanulni.  Ez nem helyettesíthető semmivel.

Hogyan készüljön a kamasz a felvételire?

Természetesen érdemes átnézni a tananyagot irányított módon. A felvételi feladatok nagyobbik része inkább ügyességi, azaz a hagyományos hétköznapokon kevésbé találkozhat a diák ilyen típusú feladatokkal. (Az utóbbi időben szerencsére már több tanár is gyakoroltat a felvételire.) Ezeket előkészítőkön, különórákon is lehet és érdemes gyakorolni, amennyiben valakinek nagy hiányosságai vannak!

Tehát a „gyakorlat teszi a mestert” elv alapján az elmúlt évek tesztjeit érdemes megoldani.

Először időtényező nélkül, később már időre, azaz mérjék a 45 percet.  A szóbelin fontos a kiállás is. Sok diák a piszkozatpapírnak beszél, nem tartja a szemkontaktust. Ezt a szituációt is el lehet képzelni és játszani. Az önbizalom sem utolsó. Sok diák úgy megy el egy felvételi vizsgára, hogy esélyét sem érzi, hogy sikerülhet. Egy hosszú beszélgetéssel ez is orvosolható. Beszéljék meg, mi a tét, mi történik, ha nem sikerül. A komplex látásmód fontos. Erről ITT olvashattok bővebben.

Menjen-e nyílt napra, mit nézzen a nyílt napon?

Én azt szoktam mondani a diákjaimnak, hogy ha azért nem olvasnak el egy könyvet, mert valaki azt mondta nekik, hogy rossz, az nagy élményektől foszthatja meg magát. Minden ember más, így sosem tudható, mit vált ki egy adott mű valakiben.

Ugyanígy egy iskolát se ítéljünk el azért, mert egy ismerősünknek nem tetszik.

Az osztályfőnökön például nagyon sok múlhat, ugyanúgy az egyes szaktanárokon is. Ezért én mindenképpen ajánlom, hogy menjen el nyílt napokra, ahol a leendő osztályfőnökök is ott vannak. Beszélgessen a diákokkal is, akik oda járnak, de vegye figyelembe, amit korábban mondtam. A hetedik érzéke azonban nem csalhat senkinek. Ha jó a hangulat, és el tudja képzelni, hogy oda járjon, máris megvan egy leendő iskolai cél. A hírnév pedig ne riasszon el senkit. Nem mindegyik iskola olyan, mint amilyennek beállítják.

A szülőnek szerinted mi a feladata ebben az egész felvételi mizériában? Miért ennyire felfokozottak az érzelmek és az indulatok a témában?

Magától értetődő a felfokozott hangulat a témában. Valamennyire pályaorientáció is ez az időszak. Tény, hogy egy jó gimnáziumba / szakgimnáziumba kerülni egyet jelentHET az egyenes úttal akár az egyetemre. Azonban sok esetben

a túlzott stressz a visszájára fordulhat. Elege lehet a kamasznak a témából, rosszabb esetben a dac is előjöhet.

Én higgadtságot javaslok, és azt a tudatot, hogy

nem minden dől el nyolcadik év végén. Vannak későn érő gyermekek

és olyanok is, akik menet közben veszítenek a lendületükből. Jól tudom, mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének, de talán néha az a legjobb, ha hagyjuk maguktól működni a dolgokat.

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: |2018-10-09T06:41:35+00:002018.10.09.|Aktuális, Slide|