Az úgy volt, hogy valami zavar támadt az erőben és egy kiskamasszal keveredtem bele a karácsonyi bevásárlásba. Egész pontosan a karácsonyi menühöz a hozzávalók megvásárlásába. Már napokkal ezelőtt elővettem az évek során összegyűjtött receptet és a két évvel ezelőtti stahlmagazint. Pontosan tudom, hogy minden évben ugyanaz a menü és az újságokban is pontosan ugyanaz a szöveg csak mindig más sorrendben, de akkor is. És elindult a karácsonyi bevásárlás kamasszal. Bábel-Szücs Szilvia írása.

Kiterítettem az asztalra, kiválogattam, elképzeltem, megírtam a listát és elindultunk.

Közben “beugrottunk” pár helyre, ami elismerem nagyon idegesítő volt, de le a kalappal, nagyon jól bírta. Aztán két óra kószálás után beérve a szupermarketbe, már éreztem, hogy nem lesz sok időm.

A gyerek vett magának egy italt, hogy ő mennyire fáradt és szerinte siessünk már.

Konstatáltam, hogy amióta beszélni tud és közösen megjelenünk egy boltban, azonnal szomjas lesz és ez szerintem már így is marad addig, amíg nem lesz saját gyereke, mert akkor tőle kérik majd ugyanezt.

Aztán a gyerek elindult, hogy megkeresse a rozmaringot, de még két itallal tért vissza, hogy ez jó lesz arra az időre, ha még egy órát itt kell lennie, mert SZOMJANHAL.

Aztán megkértem őt, hogy egy kicsit ne beszéljen, mert épp nem találom a papíromat amire felírtam a 2018-as karácsony menüjének hozzávalóit.

K.ideges lettem.

Aztán a gyerek javasolta, hogy legyen hamburger a kaja, ja nem karácsonykor, hanem ma.

Aztán megkértem őt, hogy egy kicsit ne beszéljen, hanem hozzon egy tejfölt. Addig pont annyi időm lesz, hogy megtaláljam azt a k.papírt.

Aztán a gyerek már ott is volt a tejföllel, ami egyébként nem tudom, hogy mihez kell, de egyszer azt mondta a a nagyon jól főző barátnőm, hogy tejföl és kolbász mindig legyen otthon. Vettem gyorsan kolbászt is.

Aztán feladtam a papír keresést és éreztem, hogy a halas menü majd csak 2019-ben lesz a mienk, mert ezzel egy időben a gyerek előjött egy óriási állattal a kezében, hogy ezt találta, szerinte tök jól néz ki és rá van írva, hogy gondosan etették, meg rajta van az osztrák zászló és ez lesz a tutti menü! Elképesztő, hogy megpróbálta feloldani a konfliktust.

Eeezz? A hal helyett? A gondosan kitalált menü helyett?! Soha! Inkább visszajövök a teljes recept arzenállal és addig megyek, amíg nem lesz hal. – mondtam.

De már a pénztárban álltunk, mert a gyerek bedobta a madarat és tolta a bevásárló kocsit a menekülés felé. Közben dicsért, hogy mennyire jó ez és ő mindig(!) is ilyet szeretett volna enni karácsonykor! Elképesztő módon nyomta a sódert, eszembe jutott Földessy Margit, akihez már négy évig jár. Pár éve készített interjúnkat vele ITT olvashatjátok.

És elhittem, bár pontosan tudtam, hogy ez most a szabadulós játék egy része. Menet közben – szinte futottunk – bedobtam az állat összekötözött lábai mellé egy – két teljesen nem hozzávaló fűszert (ez úgyis elfogyott otthon) és még a halas receptből bevillanó hozzávalókat, mondván, hogy hátha mégis egy hallal távozunk.

Vagy jön valaki és hoz egy halat.

Az impulzus vásárlás során vételezett pulykát amikor betettem a hűtőbe csak annyit kérdeztem tőle, hogy szerinte ezt meg tudom majd sütni, hogy is finom legyen.

Megkönnyebbülve rám nézett és csak annyit mondott: persze, hogy meg tudod, bízzál magadban, a pulyka is ezt mondaná meg a hal is. Vááááá!

Fotó: www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!