Ismertem egy asszonyt, aki hetven éves kora körül azt képzelte és verbalizálta a környezetében (családjában), hogy ő mi mindent élt meg közösen a gyerekével és azok gyerekeivel, azaz az unokáival. Ezért cserébe az ő közérzete milyen jó, a lelkiismerete meg egyenesen csudajó! Miközben minden épeszű ember a családban tudta, hogy ezek a történetek- közös élmények- viszonylag messze álltak a valóságtól. Bábel-Szücs Szilvi írása.

“Fiktív múltat összeeszkábálva” élte életét, amin a hallgatóközönség legyintve nevetett, hiszen pontosan tudta, hogy minden szava hazugság. Azért persze nem volt ez annyira egyszerű, hiszen ott voltak a gyerekek akiknek nem lehetett azt mondani, hogy nem igaz amit a családtag mond…

Ekkor még simán elmegy az a szöveg, hogy amikor kicsik voltatok mennyi mindent csináltunk együtt, de kamaszkorban azért már kapizsgálják, hogy itt valami hibádzik, hiszen semmilyen közös élmény nem jut eszükbe azokból a “szép emlékekből”.

Ilyen történetet nem egy embertől hallok, nem egy filmben látok (legutóbb az Ifjúság c. film), nem egy könyvben olvasok (lásd Franzen: Szabadság).

Az anyaparán olvasható írások nagyrészt arról szólnak, hogy szülőkénmik azok a lényeges pontok, ahol kicsúszhat a talaj a lábunk alól. Csak ne te legyél a következő öreg korára valótlanságokat mesélő főszereplő, akitől menekül a család.

Amikor tolod magam előtt az éveket és hirtelen ott állsz majd kuncsorogva egy kis őszinte szeretetért a gyerekeid előtt, akik hallgatják a meg nem történt életüket. És legyintve nevetnek, hogy ezt meg honnan veszed…

Milyen legyél, vagy éppen milyen ne legyél, hogy hetven körül önként és őszintén élvezzék a társaságodat a most még kamasz gyerekeid?

Csak ne te legyél az…

Csak ne te legyél az, aki egy gyerek- felnőtt vitát hallva, nem a gyereknek ad elsőre igazat, mert mit szól hozzá a felnőtt.

Csak ne te legyél az, aki beléjük folytja a szót és csak a sajátját akarja meghallani.

Csak ne te legyél az, akinek csak elvárásai vannak, de ő maga nem tesz soha semmit az ügy érdekében, mert lusta vagy.

Csak ne te legyél az, aki öreg korára egy manipulátor, érzelmi koldus, aki háténeztmegmondtam már az elején, miért nem hallgattál rám fiam kezdetű mondatok hagyják el a száját.

Csak ne te legyél az, aki azt teszi a kamasz gyereke vállára, hogy ő soha nem lesz kompetens a saját életét tekintve.

Csak ne te legyél az, aki megsértődik a saját gyerekére.

Csak ne te legyél az, akinek nincs élete az anyaságán kívül.

Csak ne te legyél az, aki szeretetet színlelve állandóan számon kér, megmond, kioktat, lebasz.

Csak ne te legyél az, aki áldozatot hoz a gyerekeiért és aztán meglepődik, ha alig jár haza a hálátlan kamasz.

Csak ne te legyél az, aki nem szívből él és ezt a képességet nem tudja átadni a kamasznak.

Jó fej. Az viszont legyél.

..és #hallgassránk a podcast csatornánkon.

Fotó:www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!