Régen, amikor több generáció élt még egymás közelében, akkor könnyebb volt megfelelni azoknak az elvárásoknak, amikkel egy fiatal, nem fiatal anya szembekerült.
Ahogy nőnek egyre kevesebb lesz a közös nyaralás. Ezen lehet filozofálgatni, ellenpéldákat hozni, sajnálkozni, de tök mindegy, mert ez a tendencia. Most, hogy még előtte vagytok a "nagy közösnek", lenne
Minden szülőnél- még a legtudatosabb, leodafigyelőbb, legjobbfej, legeslegjobbmutternél is- eljön az a pillanat, amikor azt érzi, hogy totál bizonytalan.
Amióta menthetetlenül facebook-függő lettem vállalhatatlan jelzőket olvasok nap, mint nap egyes posztok alatt.
Ezt a pakolás témát nem bírjuk elengedni. Kivételesen ezt szerintem el lehet engedni. És mégis: időről időre kényszeresen ránk tör a pakolás téma.
Ez az írás egy kérés, egy segélykiáltás azokért a kamaszokért, akik éppen kettesre állnak valamelyik tantárgyból és a tanár azt mondta nekik, hogy megbuktatja őket.
Köszönöm, jól vagyok. A kórházban kevesebb a munka, a szabadban több a napsütés, lett egy evezőpadon, és rájöttem, hogy a konzumkényszerem online formában is kielégíthető.
Normál időben az utolsó öt hét suli felejtős lenne. Osztálykirándulások, lazulások, jó idő, izzadás, megpunnyadt szendvics a táskában, büdös tornacucc a sarokban, ábrándozás az ablakon kinézve, a stréberek még tanulnak,
A nagyfiam szerint szívtelen anya vagyok, aki kegyetlenül bánik a gyermekeivel. Ennek egyik ékes bizonyítéka az, hogy nem akarom fizetni az öccse egyetemi tandíját.
Pár hete az egyik olvasónk tette fel azt a kérdést, mit gondolunk arról, hogy bár manapság a gyermekeinkkel egy modernebb, szabadabb elvű nevelést alkalmazunk, mint őseink, a mozifilmek egyre szókimondóbbak,