Látod magad a kamasz szemével?
Olvasom valahol, hogy az igazi anyaság valami olyasmi, hogy a gyerek (kamasz) jólétét és boldogságát ameddig gyerek, addig magad elé helyezed és a feltétel nélkül szereted, bármit is jelentsen ez.
Olvasom valahol, hogy az igazi anyaság valami olyasmi, hogy a gyerek (kamasz) jólétét és boldogságát ameddig gyerek, addig magad elé helyezed és a feltétel nélkül szereted, bármit is jelentsen ez.
Negyven felé, vagy éppen már negyvenen túl az ember körülnéz. Megnézi, hogy hova ment el ez a sok év, kik veszik körül, kivel beszélget, kinek mondja el a gondolatait.
A minap megkérdezte tőlünk valaki, hogy mennyire bírjuk, mi anyaparások ezt a megosztó világot, pláne anya és kamasz témában.
Nekem a nőnap rendkívüli nap, mert sok évvel ezelőtt húsz év után ezen a napon váltam el. Érdekes, hogy most esett le a tantusz, hogy hoppá, ez nőnap volt!
Már csak egy hét karácsonyig. Ajándékok, csillogó gömbök, sütemények, tervek, receptek a fejekben. Készülünk a szeretet ünnepére.
Valahogy azt érzem már régóta, hogy mindig mindent meg kell magyaráznunk, sosem jó semmi, ahogy van. Vagy jó, de akkor azt biztos, hogy alá kell támasztani valami érveléssel.
Nézem a gyönyörű kamaszlányom, és arra gondolok, most már lassan tuti beköszönt az életünkbe a szerelem. Mármint az övébe, de gyermekéhez görcsösen rátelepedő anyaként ezt amolyan közös élményként definiálom.
Vannak napok, mikor már az ébredés utáni első percekben is tudjuk, kár volt felébrednünk.
Biztos nektek is feltűnt, hogy mostanában sok ígéretes fiatal együttes bukkan fel a könnyűzene berkeiben.
Most, hogy itt a második karantén szele, most, hogy a maszkom nélkül sehovase, most, hogy már a barátokkal és a családdal is csak óvatosan, most, hogy már a borúra lassan derű sem…Most már nem