Néhány hét már csak karácsonyig. Ajándékok, csillogó gömbök, sütemények, tervek, receptek a fejekben. Készülünk a szeretet ünnepére. Készülünk és várjuk. Várjuk? Drixler Imola írása.

Várjuk mi anyák, akiknek ez az ünnep a gyerekről szól.

Akiért bármit megtennénk, hogy mosolyt csaljunk az arcára. Ha kicsi, ha nagy, ha édes, ha szemtelen, de vigyorogjon a fa alatt. Az éj leple alatt csomagoljuk a játékokat, hogy a mítosz az angyalkákról életben maradjon.

Várjuk mi boldog feleségek, akik sok ember karácsonyát vezényeljük le.

Bújunk a férjünkhöz; nézzük örömmel, ahogy az egész család a fa alatt bontogat és énekli a Csendes éjt. Tüsténkedve tálaljuk a finom vacsorát, egymás szavába vágva mesélünk.

Elégedetten nézünk szét a csemetéken, párunkon, a családon és úgy érezzük, minden oly kerek és boldog. Pont, ahogy a férjünk.

Várjuk mi barátnők,

akik a párunkhoz bújunk és együtt gyújtjuk meg a gyertyát szenteste a vacsoránál. Élvezzük a meghitt, kettesben (vagy gyerekekkel) eltöltött napokat és úszunk a mámorban.

Nekünk minden nap karácsony.

Várjuk mi szeretők,

akikre a magány percei roskadnak rá ezekben a napokban. Akik izgulunk, hogy csörrenjen a telefon egy lopott, rövidke üzenettel és többször is elolvassuk a reményt tápláló sorokat.

Kapaszkodunk abba, hogy jövőre más lesz minden.

Várjuk mi boldogtalan feleségek,

akik éljük a szürke hétköznapjainkat és riadtan nézünk a szeretet ünnepe elé. Menekülünk a gyerekeinkbe a társas magány elől. Reszketünk, hogy négyszemközt maradunk vele és a fehér falakkal,

a szeretetlenséggel és az egyedülléttel.

Tudjuk, hogy üzenetet ír annak a másiknak, de inkább elfordulunk és becsukjuk a szemünket.

Várjuk mi elvált nők,

akik kicsit nosztalgiázunk a régi családi karácsonyokra gondolva. Tudjuk, hogy a dolgok megváltoztak és bármilyen nehéz is, de meg kell ráznunk magunkat és ünnepet kell teremtenünk így is a srácoknak.

Birkózunk a fenyőfa talppal, az izzósorral, de az eredményt elnézve minden rendben lesz.

Várjuk mi nők,

akiknek nincs párjuk, de mégis hiszünk abban, hogy így is meg lehet élni a maga teljességében ezt az ünnepet. Békében magunkkal, kisebb nagyobb hiánnyal élve, rokonokkal, barátokkal, így vagy úgy, de örömmel éljük meg ezt a decemberi időszakot.

Bármelyik szerepben vagyunk is éppen a felsoroltak közül, lehetünk boldogok vagy magányosak.

Félhetünk is a szeretet ünnepétől, hisz ilyenkor még inkább azt érezhetjük, hogy senki sem szeret bennünket. Szívünk szerint kifutnánk a világból, hogy ne érezzük a magány hidegségét, ridegségét.

De ha egy pillanatra leülünk és időt adunk magunknak, rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül.

Vannak barátaink, akik szívesen látnak bennünket és mi is elhívhatjuk magunkhoz őket. Miért ne tölthetnénk együtt velük az ünnepeket? Hisz ők a választott családunk, nem?

Sok országban a karácsonyt a barátokkal is szorosan együtt töltik.

Náluk már a Mikulással egyidőben megkezdődik az ünnepi szezon, így hosszabbra elnyúlik az ünneplés. A lényeg: nemcsak a szűkebb családdal, hanem a barátokkal is osztozhatunk a karácsonyon. Lehet ez a szenteste más, mint az ezt megelőzőek.

Mit számít, hogy mit gondol erről a századik ismerős, rokon? Ne számítson! Egy dolog legyen a legfontosabb: Te próbáld meg a lehető legjobban érezni magad! Legyen együtt sütögetés, főzés, játék, filmnézés, korcsolyázás, szánkózás, borozgatás…bármi. Érezd magad újra gyereknek, abból nagy baj nem lehet.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!