Most, hogy itt a második karantén szele, most, hogy a maszkom nélkül sehovase, most, hogy már a barátokkal és a családdal is csak óvatosan, most, hogy már a borúra lassan derű sem…Most már nem halogathatom tovább, most már igazán meg kell tanulnom élni, hát nem? Kővári Heléna írása.

Végül is tudok bukfencezni, úszni, fára mászni,
megtanultam autót vezetni,
tudom használni az ipadet, az okostelefont,
elboldogulok a mosógéppel,
bár egyszer elfelejtettem a pin kódom vásárlás közben,
és ebből se származott semmi bonyodalom,
ha felvisznek egy akármilyen magas hegyre,
lesíelek onnan egész jól,

kedves vagyok, ha türelmes nem is,
egyetlen hatalmas elszánással
ki tudom mosni minden szobában a függönyöket,
és valamikor tudtam deriválni is,

hát épp élni ne tudnék megtanulni?

A kis dolgokkal fogom kezdeni,
fokozatosan haladok majd
a kis dolgoktól a nagy dolgok felé,
annyit eszem, amennyi jólesik, nem többet,
nem izgulok, nem idegeskedem,
nem agyalok fölöslegesen,
nem esem depresszióba,
nem, mert az nem javít a közérzetemen,
és megtalálom a helyes irányt és arányt
aktivitás és passzivitás között,

de előbb a kis dolgokkal fogom kezdeni,

ha rám mosolyog egy férfi,
nem kötöm vele össze rögtön az életemet,
ha szeretem, akkor összekötöm,
mi történhet?
de ha szoros, meglazítom,
ha laza, megszorítom,
de ha nem érzem jól magam, nem esem kétségbe,
tudatosan törekedni fogok néhány dologra,
hogy jól érezzem magam,
ne túl jól, de elég jól,
reggel kelek, este fekszem,
de nem túl korán,
olyasformán, mint most, csak tudatosabban,
este meditálok,
ezen nem fogok változtatni,
kerülni fogom a fölösleges szabályokat,
nem szabom meg, hogy egy nap hány csokoládé,

OLVASTAD MÁR?  Nyárpara

szokásaim lesznek – vannak,

de ügyelni fogok rá, hogy ne legyek a rabjuk,
lehet, hogy veszek még egy kutyát, de lehet, hogy nem,
sört biztos nem,
az embereket szeretni fogom, de csak módjával,
de hogy fogom szeretni őket?

Mégis hogy kell szeretni őket?

előbb a kis dolgokkal fogom kezdeni,
és ha észreveszem, hogy elkalandoztam, hát istenem!
készséges leszek, de ha kell, undok,
az nem lehet, hogy ne tudjak elég undok lenni!
persze mindent a kellő helyen,
erre nagyon oda kell figyelnem,
oda fogok figyelni,
hogy ne legyek se túl szórakozott, se túl pedáns,
se túl őrült, se túl normális,
se arany középutas ne, az se!

a kis dolgokkal fogom kezdeni,

nem leszek maximalista,
megőrzöm a humorérzékemet, kinyitom a szívemet,
de csak egy bizonyos határig,
az embernek legyenek határai!

nem esem kétségbe,
nem bújok ki a bőrömből,
nem váltom meg a világot,
én nem, sajnálom,
tudom, hogy ez opportunizmus,
de csak fokozatosan haladok majd,

előbb megtanulok élni,

és ha már megtanultam,
akkor is kerülni fogom a nagy szavakat,

OLVASTAD MÁR?  Ez most a rákról fog szólni

lehet, hogy eladom a lelkem,
ha nem muszáj, inkább ne,
de ha muszáj, hát eladom,

ha már megtanultam élni.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!