Látod magad a kamasz szemével?

Olvasom valahol, hogy az igazi anyaság az az, hogy valaki (kamasz) jólétét és boldogságát a magad elé helyezed és a feltétel nélkül szereted, bármit is jelentsen ez. Meg azt is olvasom, hogy az anyaság még az is, hogy megtanítod őt (a kamaszt) helyesen cselekedni még akkor is, ha te sem tudod, hogy mi a helyes. Tehát úgy csinálsz, mintha tudnád és a nemtudásodat palástolod, hogy észre ne vegye. Osztod az észt. Szücs Szilvi írása.

Látod magad a kamasz szemével?

És azt is olvasom, hogy még az is az anyaság, hogy megbocsátasz magadnak még akkor is ha mindent rosszul csinálsz a kamasszal kapcsolatban. Jól csinálni meg rosszul csinálni? Egyébként ezt ki mondja meg? Csak úgy kérdezem.

Ja, igen és anyának lenni egy örök mártír állapot. És akkor a feleségnek és nőnek lenniről még nem is beszéltem.

Gyengébb idegzetű olvasók, most ugorjanak egy bekezdést, mert szeretném leírni azt, hogy WTF? Mi vaaan?

Csak ki kell bírni, csak túl kell élni. Olyan, mintha nem is a gyerekről beszélnénk, hanem valami kórságról, ami szerencsés esetben majd elmúlik.

Ezek feloldására pedig (ezek a bizonyos cikkek, amiket olvasok) tolják a közhelyeket, hogy anyának lenni csodálatos, hogy te vagy mindennek az alfája meg az omegája…veled minden rendben csak a gyerek kamaszodik.

Aha.

Kár, hogy a kamaszok nem tesznek ki ilyen idézeteket a Facebook oldalukra (nem fészbukoznak) az anyáknak címezve. Mondjuk azt, hogy

• anyám elviselhetetlen, mert állandóan hisztizik.
• Hogy anyám látványosan unatkozik és ezért cseszeget.
• Hogy anyám nem bírja feldolgozni azt, hogy már nem húsz éves.
• Hogy anyám szerintem évek óta nem él szexuális életet, ezért frusztrált és a dühét rajtam tölti ki.
• Hogy néha rájön arra, hogy hibázott és akkor hirtelen tök kedves lesz, de ez általában nem tart sokáig.
• Hogy anyámnak már évek óta nem volt egy őszinte mondata felém, rólam.

Egy kamasszal együtt élni kihívás és tök izgi dolog. De csak akkor, ha fordított esetben együtt élni veled is ugyanez.

Nem kérdés, hogy megváltozott a viszonyotok, hiszen már nem tudod őt irányítani, ahogy éppen kedved tartja. Hogy szemtelen, hogy nem érdekli mit mond az anyja, hogy kamuzik össze-vissza, hogy nem köszöni meg a vacsorát, hogy nem pakol el maga után. Folytassam?

Mint kamasz gyerekekkel élő negyvenes anya azt gondolom a fentiekről, hogy a „vádak” többsége inkább rólunk szól, mint a kamaszról. Hogy nem megy az elengedés, hogy

nem tudunk kommunikálni felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt, hogy tele vagyunk bizonyítási kényszerrel, hogy alapvetően szarul vagyunk úgy általában.

Ha már ott tart valaki, hogy ezt felismeri, akkor az első bekezdésben tárgyalt problémák legalább fele magától megoldódik. Ha a többit is szeretnétek kipipálni és végre nem a kamasz gyerek mindennapjait felügyelni vadászkutya tartásban, akkor kezdhetjük elvégezni a negyvenesekre kiírt házi feladatot.

ELINDULT AZ ANYAPARA MEDIÁCIÓ.

Szücs Szilvi mediátorként, olyan lehetőséget ajánl, amely általános, de nagyon zavaró problémákat próbál “kisimítani”, hogy könnyebb legyen az együttélés a mindennapokban. A kamasz-szülő mediáció alapja a közös beszélgetés.

Ha érdekel a mediáció, kattints a lenti képre, vagy írj ide: mediator@anyapara.hu