Negyven az új negyven

Valahogy azt érzem már régóta, hogy mindig mindent meg kell magyaráznunk, sosem jó semmi, ahogy van. Vagy jó, de akkor azt biztos, hogy alá kell támasztani valami érveléssel. A minap olvastam egy cikket, amely azt magyarázza, hogy miért 40 felett kezdődnek életed legjobb évei. Remélem nem tartjátok ~~ördögtől valónak~~ bunkóságnak, de vágyat éreztem, hogy megmagyarázzam mindennek az ellenkezőjét. 5 állításra 5 ellenvélemény. Szücs Szilvi írása.

Állítás: a negyvenes éveidre megbékélsz a családoddal.

Biztos én élek másik bolygón, de nekem pont az a tapasztalatom, hogy negyvenes éveinkre merünk a szüleinkkel végre „szembe menni”, megkérdőjelezni a döntéseiket vagy éppen felállni a vasárnapi asztaltól. Mindezt nem azért, hogy jól odamondogassunk végre, hanem azért, mert megérett bennünk az az elhatározás, hogy

végigpörgetjük a gyerekkorunk képeskönyvét és az önismereti utunk része a családi örökség lelki terheinek értelmezése.

Amiatt, hogy lassan felnőnek a gyerekeink sokkal több kritikát kapunk (végre), ezáltal többször gondolunk vissza a saját gyermekkorunkra. Például arra, hogy elég – e a vasárnapi ebéd vagy

ennél egy kicsit többet kell tennünk azért, hogy őszinte kapcsolatunk legyen a gyerekeinkkel.

Az elfogadás nem feltétlenül jelent egyetértést. Szüleink számára sokszor ismeretlen az a megközelítés, hogy úgy tudok képviselni egy véleményt, hogy nem a konfrontáció van előretolva, hanem a nyitottság.

Nem mellesleg én hiszem, hogy a megbocsátás kizárólag a kölcsönösségen alapszik. Ami azt jelenti, hogy olyan (őszinte) megbocsátás nincs, ami arról szól, hogy megbocsátok, mert már úgyis olyan öreg. Vagy megbocsátok, mert az anyám vagy az apám.

Az én megbocsátásomban a másiknak is osztanak szerepet. Mégpedig pont ugyanakkorát, mint nekem. Csak így lehetséges.

Kezdjünk el beszélgetni a szüleinkkel amíg lehetséges! Sokszor negyvenesként jövünk rá olyan összefüggésekre, részletekre, amelyek teljesen más perspektívába teszik a múltat és ezáltal a jelent is. Nem azért érdemes beszélni az anyámmal, hogy mindenáron megbékéljünk, hanem azért, hogy

megtudjuk hol vagyunk, honnan jöttünk és lassan kiderítsük: hová tartunk.

Állítás: negyvenes éveidre a gyerekeid általában már nagyobbak.

A „nagyobbak” nem jelentenek kisebb fejtörést vagy időráfodítást csak részben. Emiatt egyre fogy az időd, hogy átgondold mi mindent szeretnél másképp csinálni, mint eddig. Tehát az, hogy nagyok a gyerekek nem jelenti azt, hogy már nem igényelnek időt a részedről. Sőt!

Épp most vannak a kanyarban, amikor vissza kettő padlógázzal tűznek el mellőled, amikor keresik magukat, lázadnak vagy éppen ki nem jönnek napokig a szobájukból. Ezzel párhuzamosan azt hozza az élet, hogy életközepi válságban toporogsz azzal a kérdéssel kelve mindennap, hogy ki is vagyok én?!

Ezen az időszakon a járvány és a bezártság mégegyet csavar, tehát tapasztalatból mondom, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek…izé.

OLVASTAD MÁR? Az életnek éppen a halál ad értelmet

Állítás: negyven fölött hideg időben melegen öltözhetsz.

„Nyugodtan felvehetsz vastag, meleg kabátot…” Ezt mondjuk nem értettem. 39 évesen bugyiban flangálunk télen? Kicsit ez olyan, mintha a negyvenes nőket be kellene takargatni, ahelyett, hogy végre felvállaljuk, hogy jól nézünk ki! Ugye?

Ne takargass, mutasd meg magad, de pont annyira (ettől más már ez az időszak), amennyire neked passzol.

Állítás: negyven fölött jobban figyelsz az egészségedre.

Ez mondjuk igaz. Például különböző okokból futunk…Van, amikor egy pasi miatt. Van, amikor (itt most egy komolyabb érvrendszer jön)

a hájunktól szeretnénk megszabadulni,
unatkozunk, vagy
épp túl stresszesen élünk,
az egészséges életmód úttörői lettünk,
félünk az öregedéstől,
a pocsék hangulatunkat igyekszünk csillapítani, vagy
egyszerűen csak jól mutat az énképünkben.

De azért legyünk őszinték: ahhoz, hogy jobban figyeljünk magunkra önismeret is szükséges.

Mindig csak te tudod, mit akartál igazán a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes torzító tükre felfog és visszatükröz. Ezért ne jajongj soha: „Nem értettek meg! Milyen gonoszak!” Mindig csak ezt mondjad: Én ezt és ezt akarom, de a világ így és így értette. Mert ez az igazság.”

Állítás: negyven fölött már tudod, az alkohol nem old meg semmit.

De sokszor erre azért rá tudsz cáfolni egy pohár borral.

OLVASTAD MÁR? Ki beszél a szülőkről?

Lehetőség

Szóval, higgyétek el, hogy a negyven (körül) az úgy ahogy van: jó. Ha meg éppen azt érzed, hogy nagyon nem jó, akkor se hibáztasd magad, hanem próbálj kapaszkodókat, segítséget találni, hogy megoszd a dilemmáidat, feltedd a kérdéseidet. Augusztus utolsó hetétől indul egy olyan konzultációs lehetőség, amely a kamasz problémák mellett a negyvenes nők (anyák) kérdéseivel foglalkozik. Ezek egyéni beszélgetések és maximum 3-4 alkalomra lesz lehetőség, mert utána jön a „teszt időszak”, amikor a megbeszélteket élesben próbáljátok. Jelentkezni itt lehet: mediator@anyapara.hu