Nekem a nőnap rendkívüli nap, mert évekkel ezelőtt húsz év után ezen a napon váltam el. Az évek során szimbólikussá vált a márciusnyolc, ami az én nőségem és válásom egyszerre. Soha nem érdekelt a Nő nap, egészen addig.  Szücs Szilvi írása.

Esőben, idegességben, örömben, izzadásban és szélfújásban te, kedves parázó NŐ!

Ott vagy a kamasz minden kritikájában, szeretésében, felvett majd levett és újra felvett ruhájában. A kérdéseiben, a válaszaiban, a nevetésében meg a szomorúságában. Mint anya,

de mint NŐ ugyanolyan arányban.

Amikor kisgyerekkorában alakítod az ízlését azzal amit mondasz neki, ahogy mondod, ahogy formálod a szavakat a nőségről,

ahogy felveszed azt a sárga szoknyát.

Mindegy, hogy fiad van, vagy lányod. Ebben nincs különbség. Amit lát, amit hall tőled, amit engedsz neki, hogy megkérdezzen a NŐségedről, az mind, mind ott lesz vele örökre. Hogy hagyod – e magad megalázni, hogy mersz -e  beszélni magadról, hogy kiengeded – e néha a NŐT a palackból, az mind, mind ott lesz vele örökre.

Óriási felelősség ez.

És nem, nincs menekvés. Kamaszként a lázadásában, az öltözködésében, a szeretetre vágyásában, a barátaiban ott van a NŐ. Mindegy, hogy fiú vagy lány. Ahogy választ, abban is ott vagy. Megnyugodva vagy épp ellenkezőleg nyugtalanul szemléled a választásait. Abban is ott vagy.

Figyeld meg néha magad, hogy mennyire élvezed a NŐségedet.

Tetszel-e magadnak?

Elégnek érzed-e magad?

Örülsz-e mindennap?

Van -e neked NŐi örömöd?

Magad miatt és miatta, mert az “ember számára nincs nagyobb ajándék, mit egy vidám anyához születni.”(Müller Péter).

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!