Részese lenni a kamasz életének
A Family Guy történeteit évek óta hallgatom a kamasz fiaimtól. Egy évig a sztorik felén röhögtem, a másik felén kiakadtam, hogy ez mekkora gáz, undorító, sértegető sorozat.
Az online gátlásnélküliség
Amióta menthetetlenül facebook-függő lettem vállalhatatlan jelzőket olvasok nap, mint nap egyes posztok alatt.
Nem pakolok többet utánad!
Ezt a pakolás témát nem bírjuk elengedni. Kivételesen ezt szerintem el lehet engedni. És mégis: időről időre kényszeresen ránk tör a pakolás téma.
Mitől lesznek boldogok a kamaszok?
Mindenki másképp értelmezi ezt a szó, hogy boldogság. Valaki ki sem szereti mondani, hogy boldog, mert akkor az hű! meg ha! mulandó és akkor mi lesz! De mégis ha végig kellene
Az idő feladta velem a harcot
Vannak napok, mikor már az ébredés utáni első percekben is tudjuk, kár volt felébrednünk.
Engedem, hadd menjen….
Nézem a két gyerekemet. Egyik tizenkilenc, a másik huszonegy. A lányom most érettségizett. Tablóján számomra ismeretlen nevek tömkelege, pedig próbáljuk követni az iskolai eseményeket.
Tanár úr kérem, én (ki)készültem!
Ez az írás egy kérés, egy segélykiáltás azokért a kamaszokért, akik éppen kettesre állnak valamelyik tantárgyból és a tanár azt mondta nekik, hogy megbuktatja őket.
Nem a fiatalok miatt buktunk meg ezen a vizsgán
Köszönöm, jól vagyok. A kórházban kevesebb a munka, a szabadban több a napsütés, lett egy evezőpadon, és rájöttem, hogy a konzumkényszerem online formában is kielégíthető.