ADHD-s gyerek szülőjének lenni nem egy diadalmenet. Mire a gyerek eljut a diagnózisig, addigra egy sor szakember meggyőzött már arról, hogy mennyire rossz szülő vagy. Elkényeztetted, nem állítottál határokat, traumatizáltad a sok kiabálással stb. Salát Janka írása.
A frontális lebeny, mint vállalatigazgató
Pedig az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) nem nevelési hiba, hanem organikus eredetű probléma: a gyermek központi idegrendszerében elégtelen mennyiségű jelátvívő anyag (neurotranszmitter) van.
Az ADHD kialakulásában döntő szerepe van az agy frontális lebenyének, annak a területnek, amely nagymértékben felel a végrehajtó funkciókért. Nagyon lebutítva az agyműködést, azt mondhatjuk, hogy
a frontális lebeny olyan, mint egy vállalatigazgató, aki – ADHD esetén – csapnivalóan koordinálja az agy többi részét, vagyis a vállalati dolgozókat.
Hiába dolgoznak ügyesen és szorgalmasan az egyes alkalmazottak, képtelenek összehangoltan és szervezetten működni. ADHD-ban tehát zavar áll fenn a frontális lebenyt az agy többi részével összekötő idegpályák működésében. Ezzel magyarázható, hogy
lehet bármennyire okos a gyerek, intelligenciáját nem tudja hatékonyan kamatoztatni – különösen abban az iskolarendszerben, amiben létezünk.
A frontális lebenyhez köthető végrehajtó funkciók működési zavara kiemelkedően fontos szerepet játszik az ADHD kialakulásában. Nem arról van szó, hogy a gyerek nem akar odafigyelni, jól viselkedni, vagy nem érti meg, miért van erre szükség, hanem nem képes rá. Mint ahogy én sem vagyok képes nem pislogni akkor, amikor az orrom előtt tapsolnak.
Reflexszerűen jön egy impulzusra a válasz.
Az ADHD belső megélése
Sokat beszélünk az ADHD tüneteiről, vagyis arról, hogy egy gyerek hogy viselkedik (ugyebár van a figyelemzavar túlsúlyú, az impulzivitás-hiperaktivitás túlsúlyú és a kevert típus), de fájdalmasan kevés szó esik arról, milyen az ADHD belső megélése.
Pedig a viselkedés csak egy icipici ablak mindarra, ami odabent zajlik.
Diagnosztizált ADHD-s ismerőseim sokszor nagyon plasztikusan fogalmazzák meg azt, ami a fejükben zajlik:
- Mintha 10 tévécsatorna egyszerre menne a fejemben, és egyiket sem tudom lehalkítani.
- Mintha minden gondolatom egyszerre dübörögne a fejemben, és nem tudom kiválasztani, melyik fontos az adott helyzetben, és melyik nem.
- Mintha minden érzékszervemen keresztül minden létező inger egyszerre támadna: hangok, látvány, szagok – és mindegyik ugyanolyan fontosnak tűnik.
- Próbálok koncentrálni, de egy kósza gondolat vagy egy illat is képes elterelni a figyelmemet.
- Tudom, hogy el kellene kezdenem a feladatot, de képtelen vagyok rá. Egyfajta bénultságot érzek.
- Az időérzékem teljesen megbízhatatlan: egy unalmas perc óráknak tűnik, máskor pedig egy perc alatt elszalad az egész délután.
- Ha valami érdekel, az órákra le tud kötni. Nem számít se a múlt se a jövő, képtelen vagyok egyéb kötelességeim miatt megszakítani az örömteli elfoglaltságot. Eszembe sem jut.
- Mindig mehetnékem van, képtelen vagyok egyhelyben nyugodtan megülni. Mintha egy belső motor folyamatosan berregne bennem. Mintha mindig valamit csinálnom kéne, de nem tudom, hogy mit. Sokszor csak fel-alá járkálok céltalanul.
- Kimondom, ami a szívemen, de már abban a másodpercben megbánom, mert tudom, hogy megbántottam vele valakit. A szám gyorsabban beszél, mint ahogy az agyam jár.
- Én mindig mindent elrontok! Béna vagyok és szerencsétlen.
- Szégyellem magam azért, amiért ilyen hirtelenharagú vagyok!
Nem akarok senkit nagyon untatni az agyi mechanizmusokkal, de ha megértjük, milyen funkciókért felelnek a végrehajtó funkciók – amelyek ADHD-ban sérülnek – akkor jobb esélyekkel indulunk, hogy megértsünk egy ADHD-s gyereket, és ne lustának, butának vagy rossznak címkézzük őt.
Válaszgátlás: az a képességünk, hogy cselekvés előtt végiggondoljuk a következményeket. Ez a képességünk segít abban, hogy ellenáljunk a kísértésnek, hogy pl. bekiabáljuk a helyes választ az órán. Az ADHD-s gyerekek egyik központi problémája éppen az, hogy előbb cselekszenek, utána gondolkodnak. Nehezen képesek az az azonnal impulzusaikat legátolni, átgondolni.
Sokszor azonnal megbánják, amit tettek vagy mondtak, de akkor már késő.
Érzelemszabályozás: tipikus idegrendszerrel (felnőtt fejjel és elvileg legalábbis) képesek vagyunk kezelni és irányítani az érzelmeinket, annak érdekében, hogy alkalmazkodjunk a helyzethez, elérjük céljainkat, és senkit ne sodorjunk bajba. Képesek vagyunk késleltetni a reakcióinkat, pl. nem kapunk dührohamot, ha a boltban nem lehet olivabogyót kapni.
ADHD esetén az érzelmek gyakran eluralkodnak a józan ész felett – ez dühkitörések formájában sokszor tapasztalható. ADHD-s gyerekek gyakran látszólag apró-cseprő dolgokon is elsírják magukat.
Fókuszált figyelem: az a képességünk, hogy figyelmünk ne terelődjön el akkor sem, ha fáradtak vagyunk vagy unalmas a feladat. El lehet képzelni, mennyire nehéz ez a figyelemfókusz egy olyan idegrendszerű ember számára, akinek egyszerre 10 tévécsatorna bömböl a fejében, vagy minden hang, látvány és szag egyformán relevánsnak tűnik.
Feladatkezdés: az a képességünk, hogy a feladatokat halogatás nélkül, időben el tudjuk kezdeni. Az ADHD-s idegrendszerű gyerek (felnőtt) hajlamos arra, hogy
mindent az utolsó pillanatra hagy, egyfajta bénultságot él át, amikor valamihez neki kellene fogni – legyen szó leckeírásról, vagy akár olyan hétköznapi dolgokról, mint a zuhanyozás.
Célorientált kitartás: az a képességünk, hogy kitűzzünk magunk elé egy célt és azt végig is tudjuk vinni, nem hagyjuk, hogy egyéb dolgok megzavarják a figyelmünket. Éppen ez a képességünk segíti a fókuszálást, ha azonban a legapróbb dolog is eltereli a figyelmet, nehéz kitartani a célig. Az ADHD-s gyerek számára az olyan célok, mint az évvégi jegy, olyan távolinak tűnnek, hogy szinte képtelenség abból motivációt meríteni.
Ezért olyan fontos az ilyen gyerekek minden apró sikeréről azonnali pozitív visszajelzést adni.
Kognitív rugalmasság: az a képességünk, hogy revideáljuk terveinket, ha valami akadályba ütközünk, vagy új körülmény lép fel. Ha például nem jár a metró, amivel évek óta minden nap közlekedünk, akkor képesek vagyunk alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy bizony meg kell keresni a metrópótló busz megállóját.
Az ADHD-s gyerekek végtelenül makacsnak tűnhetnek, borzasztó nehéz eltérni attól, amit elképzeltek.
Munkamemória: az információk emlékezetben tartásának képessége rövid távon. Az ADHD-s gyerek prototípusa jól emlékszik arra, mi volt tavaly nyáron, de fogalma sincs, hogy mit kértünk tőle egy perccel ezelőtt. Száméra egy több lépésből álló utasítást végrehajtani (vedd le a cipődet, moss kezet, vedd ki a hűtőböl a kaját és ülj le enni) nagyon nehéz lehet.
Ez állhat a tanulási nehézségek mögött is. A lap közepére már réges-rég elfelejtette, mit olvasott az oldal elején. A szöveges feladatokba vagy többlépcsős számolásokba is könnyen belebonyolódik.
Tervezésért, prioritások meghatározása: egy cél eléréséhez szükséges terv kidolgozásának képessége. A képesség, hogy a lényegre összpontosítsunk, tudjuk azt, hogy mi az, ami nem fontos. Ha például egy ADHD-s felnőtt utazást tervez, nem érdemes 3 hetet azzal tölteni, hogy a megfelelő biztosító társaságot kiválassza, mert akkor nem lesz idő megszervezni az odautat, a szállást és a programokat.
Szervezés: az a képesség, hogy ha megterveztünk egy folyamatot, akkor azt nyomon tudjuk követni, átlássuk, mit kell megcsinálni, milyen lépésekből áll a feladat, észrevegyük, ha valami hiányzik vagy nem logikus. Ha maradunk az utazásos példánál, nem elég a biztosítótársaságot megkeresni és az odautat leszervezni, hanem gondolni kell a helyi autóbérlésre, sőt még a hazaútra is.
Persze lesz, ami lesz alapon is élvezet lehet az utazás.
Időgazdálkodás: az a képesség, hogy megbecsüljük, mennyi időnk van, hogyan kell azt beosztanunk, miként maradjunk a határidőn belül. ADHD-sként nehéz lehet megbecsülni, mennyi idő alatt készülünk el egy részfeladattal.
Metakogníció: az a képességünk, hogy egy picit távolabbról rá tudjunk nézni saját magunkra. Képesek vagyunk tudatosan gondolkodni a saját gondolkodásunkról – vagyis figyelni, értékelni és irányítani a saját tanulási, döntéshozatali folyamatainkat. Magába foglalja az önellenőrzés képességét. „Tudom, hogy mit tudok, és mit nem, és észreveszem, ha hibáztam.”Az ADHD-s gyerekeknél születésüktől fogva bizonyos végrehajtó funkciók az átlagostól eltérően fejlődnek.
Különösen problémás lehet számukra, a válaszgátlás, a fókuszált figyelem, a munkamemória hatékony működése, az időgazdálkodás, feladatkezdés és célorientált kitartás.
Lányok
Lányoknál ritkábban jelentkezik a hiperaktív-impulzív túlsúlyú ADHD, rájuk gyakrabban jellemző a figyelemzavar. Ez nem jár heves érzelmekkel, dühkitöréssel, magatartási problémákkal, vagyis kevésbé látványos,
ezért sokkal nehezebb felismerni őket, a diagnózis sok esetben elmarad.
A pedagógus vagy a szülő csak annyit érzékel, hogy a lány sokat álmodozik, figyelmetlen, lassú a munkavégzése, képtelen megszervezni a saját életét és a tanulást, nem tud rendet tartani maga körül. Ezek a lányok igyekeznek kompenzálni a nehézségeiket, próbálnak megfelelni az elvárásoknak, ez azonban egy sor pszichés problémához vezet:
alacsony önértékelés, depresszió, szorongás.
Arra itt most nincs keret, hogy a kezelési stratégiákról írjak, egyelőre maradjunk annyiban, hogy vannak. Hatékony lehet a kognitív-viselkedésterápia, illetve nagyon sok esetben a gyógyszeres kezelés igazi áttörést tud hozni. Nulladik lépést itt is – csakúgy, mint autizmus esetén – a megértés.
Szülőként, pedagógusként nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy nem arról van szó, hogy a gyerek nem akar figyelni vagy uralkodni az impulzusain, hanem idegrendszere nem áll azon az érettségi szinten, hogy ezt mindig, minden körülmények között megtegye.
Oszd meg a véleményed velünk!