A mi kis zsenink, nem akar zseni lenni, vagy lehet, hogy nem is zseni
Hiánypótló írás azoknak a szülőknek, akik valamiért azt gondolják, hogy „zseni” a gyerekük. Vagy éppen csak egy kicsit zseni.
Hiánypótló írás azoknak a szülőknek, akik valamiért azt gondolják, hogy „zseni” a gyerekük. Vagy éppen csak egy kicsit zseni.
Eredetileg arról akartam írni, hogy mit tegyen (vagy ne tegyen) a szülő, ha a gyereke Hollandiába menne egyetemre.
Nézem a két gyerekemet. Egyik tizenkilenc, a másik huszonegy. A lányom most érettségizett. Tablóján számomra ismeretlen nevek tömkelege, pedig próbáljuk követni az iskolai eseményeket.
Negyedik éve élünk Angliában. Két kamasszal költöztünk ki a férjem munkája miatt. Nehéz döntés volt, én a szüleimet, barátaimat és álmaim munkáját hagytam ott, a gyerekeket ki kellett venni az
Olvastam Imola cikkét a fiáról, Londonról, egyetemről. Korábban már „válaszolgattunk” egymásnak, mivel mindkettőnknek külföldön kezdte az egyetemet a fia tavaly. Gondoltam, most leírom, mi (illetve a fiam) hol tartunk. Péter,
Biztos emlékeztek, hogy a nagyobb fiam Londonban egyetemista. Amikor telefonon beszéltem vele, hallottam a hangjából, hogy nem nagyon érti, miről is beszélek, amikor azt próbálom vele megértetni, hogy az április