Negyedik éve élünk Angliában. Két kamasszal költöztünk ki a férjem munkája miatt. Nehéz döntés volt, én a szüleimet, barátaimat és álmaim munkáját hagytam ott, a gyerekeket ki kellett venni az iskolájukból, elszakítani a barátaiktól. De mindannyian azt éreztük, hogy a család a legfontosabb és együtt döntöttünk. Kehrling Mariann vendégírása.

Nagyon szeretünk itt élni, minden nehézség ellenére

Guildfordba költöztünk, egy kisvárosba a különlegesen gyönyörű Surrey dombság közepére, 35 perc vonatútra London belvárosától. Elsősorban azért ezt választottuk, mert a büdzsénkből itt egy kis házat tudtunk bérelni elegendő hálószobával, és mert itt nagyon jó állami (azaz nem fizetős) iskolák vannak.

Őszintén megmondom, hogy még ha megtehettük volna sem szívesen fizettem volna 20,000 fontot évente gyerekenként általános- és középiskolára.

Arról nem is beszélve, hogy itt sokkal könnyebb szívvel engedem el a gyerekeket a barátaikkal a városba bulizni, mint Londonban tenném. Nem csalódtunk. Nagyon megszerettük a várost. A házunkból két perc alatt ki tudunk sétálni egy mezőre és tíz perc alatt már az erdőben vagyunk.

Amikor megérkeztünk nem is tudtuk, hogy ez hamarosan mekkora kincs lesz…

A gyerekek viszonylag könnyen beilleszkedtek az angol iskolarendszerbe

Az angol iskolarendszer nagyon sokban különbözik a magyar rendszertől. A legsokkolóbb, hogy a tanév szeptember elejétől július végéig tart. Amikor első nap bementünk az iskolába nagyon sokkoló volt, hogy ezer gyakorlatilag egyforma gyerekkel találtuk magunkat szembe.

Ötéves koruktól 16 éves korukig ugyanis egyenruhában járnak a gyerekek a legtöbb iskolába – a fiúk öltönyt, nyakkendőt, a lányok szoknyát és blézert hordanak.

Az utolsó két évben már nem kötelező az egyenruha. Szomorú volt látni, hogy a nagy fiam társainak többsége mackónadrágban és kapucnis pulcsiban járt szinte egész évben…

A legszembetűnőbb különbség a két rendszer között, hogy itt nagyon hamar leszűkítik a tanulandó tantárgyakat. 14-16 éves korukig már csak 8-9 tantárgyat tanulnak, ebből tesznek 16 évesen GCSE vizsgát, ami a legközelebb áll az otthoni érettségihez.

Mivel nagyon korán specializálódnak, szerintem nem tesznek szert egy olyan komoly általános műveltségre, mint egy magyar gimnázium diákja.

Cserébe viszont már meglehetősen korán megtanítják őket csapatban dolgozni, projekteket megtervezni és végrehajtani, esszét írni, kritikusan gondolkodni, érvelni, vitatkozni, logikusan gondolkodni.

Itt elkötelezetten szorgalmazzák, hogy a gyerekek minél önállóbbak legyenek, egyedül hozzák meg döntéseiket, ne hagyják, hogy a szülők vagy társaik befolyásolják őket.

A vizsgák általában nagyon nehezek és nagyon szigorú körülmények között írják a gyerekek. Még a vizes palackról is le kell venni a címkét, illetve csak átlátszó tolltartóban lehet bevinni az íróeszközöket. Nagyon érdekes, hogy a gyerekek itt jellemzően nem puskáznak. Ha valaki mégis megpróbálja és egy vizsgán lebukik, annak komoly következményei vannak.

Sikeres GCSE vizsga után, ha egyetemre akarsz menni, akkor további két évet el kell végezni egy úgynevezett Sixth Form-ban, majd ’A level’ vizsgákat kell tenni.

OLVASTAD MÁR?  Amikor kamaszt büntetünk, jellemzően magunk megyünk a pofonért

Ebben az utolsó két évben már csak három vagy maximum négy tantárgyat tanulnak a diákok. Azokat viszont nagyon magas szinten. Ez gyakorlatilag olyan, mintha otthon csak a fakultációs tantárgyakat tanulnák az utolsó két évben. Ebből a 3-4 tantárgyból vizsgáznak a második év végén és ennek eredményei alapján felvételiznek a diákok az egyetemekre.

Nagyon nehezek ezek a vizsgák és hatalmas a verseny

Sokan nem akarják elhinni nekem, hogy egy magyar gimnáziumból egy jó érettségivel sokkal könnyebben be lehet kerülni a legjobb angol egyetemekre, mint az angol rendszerből. Pedig ez az igazság.

A kisebbik fiam a GCSE a nagyobbik pedig az A level vizsgáira készült éppen, amikor beütött a covid. Tavasszal teljesen lezárták az országot. Csak az élelmiszer boltok és patikák voltak nyitva. Hetente egyszer lehetett élelmiszert vásárolni, és naponta egy órát a szabadban tölteni sportolási céllal.

Nem volt szabad egyáltalán találkozni a háztartásodon kívül élőkkel.

Nem voltak nyitva a tornatermek, nem volt fodrász, fogorvos. Az iskola bezárás nagyon hamar, a bejelentéstől számított 2-3 napon belül megtörtént. A gyerekek el sem tudtak búcsúzni egymástól, tanáraiktól, nem tudták tisztességesen lezárni ezt a fontos időszakot az életükben.

Tavasszal érdemben az én gyerekeimnek nem volt digitális oktatás, ők már csak a vizsgákra gyakoroltak, Teamsen keresztül küldtek feladatokat nekik, de online óráik nem voltak.

Amikor bezárták az iskolákat azonnal bejelentették, hogy eltörlik a vizsgákat és a tanárok jegyei alapján fognak vizsgaeredményeket kapni a diákok.

Már a bejelentés pillanatától lehetett tudni, hogy a rendszer sehogy sem lehet igazságos

Ez aztán be is igazolódott, hatalmas botrányok voltak, erről biztosan olvastatok nyáron. Ráadásul itt csak augusztus közepén hirdetik ki a május-június folyamán megírt vizsgák eredményeit, és most sem hozták nyilvánosságra korábban a jegyeket. Az eredményre való várakozás még covid nélkül is elég idegőrlő.

Szerencsére minket nem érintettek a botrányok, de nagyon sajnáltam a diákokat, akiknek több havi bezártság, elmaradt bulik és bankettek után még ezzel a stresszel is szembe kellett nézniük.

A nagyobbik fiamat felvették Olaszországba egyetemre, a kisebbik is nagyon szép eredménnyel zárta az évet és felvételt nyert a szomszéd faluban működő híres Sixth Form Collage-ba.

Tier rendszer

Egy otthon töltött rövid, de nagyon üdítő nyári szünet után, mikor visszaérkeztünk ősszel először bevezették a Tier rendszert, vagyis az egyes területeket a fertőzőttség súlyossága alapján három szintre sorolták be. Mi szerencsére a legenyhébb Tier 1-ben voltunk, így nyitva voltak az üzletek, éttermek és szabad téren a barátainkkal is tudtunk találkozni. A legjobb hír az volt, hogy mindkét gyereknek elkezdődött a tanítás.

OLVASTAD MÁR?  Még hány tragédiának kell megtörténnie?

A fiam új iskolájában két csoportra osztották a gyerekeket, a fél évfolyam az iskolában tanult a másik fele online otthonról, heti váltásban. Ezzel egyrészt minimalizálták a fertőzésveszélyt, másrészt

fokozatosan felkészültek a tanárok arra az eshetőségre, ha teljesen át kellene állniuk online tanításra, ami most januárban meg is történt. Nagyon sokat jelentett a gyerekeknek, hogy bejárhattak szeptembertől decemberig legalább kéthetente az iskolába.

Novemberben már országos lezárás volt, de az iskolákat nem zárták be és én is tudtam dolgozni. Egy kis művészeti stúdiót vezetek, ahol értelmi fogyatékos felnőtteknek tartunk foglalkozásokat.

Több hónapnyi elszigeteltség után nagy szükségük volt nekik is a társaságra.

Karácsony előtt keményítettek be és pillanatok alatt Tier 1-ből Tier 4-ben találtuk magunkat. Karácsonykor gondolni sem mertünk hazautazásra, és még itt sem találkozhattunk szabadon a barátainkkal. Januárban pedig ismét országos lezárást rendeltek el egyelőre február végéig biztosan, de inkább húsvétig.

Rengeteg mentális problémával küzdenek gyerekek és felnőttek egyaránt

A bezártság és szociális elszigeteltség megtette hatását. Tudni kell, hogy Angliában nagyon betartják a szabályokat az emberek. A szomszédaim hosszú hónapok óta nem látták a szüleiket, nem találkoznak a barátaikkal.

Hetente egyszer kiállunk az ajtónk elé egy pohár itallal és egymástól 20 méterre ’beszélgetünk’ a szomszéd házakban lakókkal.

Itt nincs kijárási tilalom, de ok nélkül nem hagyhatod el az otthonodat és most sokkal szigorúbban ellenőriznek és büntetnek. Nem találkozhatunk senkivel, nem utazhatunk sehova, és alapvető szolgáltatások sincsenek, mint kulcsmásolás vagy fodrász.

Sőt még a szupermarketbe is csak egyedül mehetek el, a férjem nem jöhet velem egy nagybevásárlásra.

Házhozszállításra nehezen lehet időpontot kapni a lezárások időszakában és nem is szívesen veszem el a helyet azoktól, akik jobban rászorulnak. Mindenki hord maszkot, ha bemegy egy üzletbe. Szerencsére nincs áruhiány, sokan féltek, hogy a Brexit és az új lezárás fennakadásokat fog okozni. Tavasszal itt is WC papír hiány volt és több hétig kifogyott a tea és a kekszek…

Most ismét mind a négyen itthonról, dolgozunk, egyetemi vizsgázunk és online tanulunk. Igyekszünk pozitívak maradni és kihasználni a lockdown adta lehetőségeket – kirándulunk, jókat főzünk és próbáljuk élvezni egymás társaságát. Én a legjobban a gyerekeket sajnálom ebben a helyzetben, akiktől az egyetemi és gimnáziumi évek legszebb időszakát veszi el a járvány. Nagyon remélem, hogy hamar túl leszünk most már rajta.

Vigyázzatok magatokra és legyetek kedvesek egymáshoz.

Fotó: a cikkben szereplő fénykép a szerző saját fotója

pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!