Tanulás nyáron
Mélyen belém ivódott a tavalyi nyár, amikor egy-egy valamirevaló nap után sírva (üvöltve, fenyegetőzve, csapkodva) könyörgök a gyereknek (eredménytelenül), hogy írjon legalább egyetlen mondatot a napról, hogy aztán augusztus
Mélyen belém ivódott a tavalyi nyár, amikor egy-egy valamirevaló nap után sírva (üvöltve, fenyegetőzve, csapkodva) könyörgök a gyereknek (eredménytelenül), hogy írjon legalább egyetlen mondatot a napról, hogy aztán augusztus
Az én lovam hintaló
Egyes életkori szakaszok természetes velejárója az idegtépő szorongás: ilyen a nyolc hónaposok szeparációs szorongása és a vénebb ovisoknál tapasztalható ronyóhullám.
Egyik kamaszom ma háromnapos osztálykirándulásra indult.
Ahogy nőnek a gyerekek (kamaszodnak) elvileg mindenre valahogy több időnk jut.
A kamaszokra, a kamaszkorra kétféle zoomolással nézhetük: az egyik amikor megpróbálunk az ő szemükkel, fejükkel gondolkodni, a másik, amikor magunkat látjuk kívülről az adott helyzetben. És persze van egy harmadik
Nem is olyan egyszerű kérdés ez. Kisgyerekkorban szétpuszilgattad, nagygyerekkorban ölelgeted, ha engedi, mondod neki, ha eszedbe jut. Próbálsz kapcsolódni. Oké, de hogyan?
Bár kétségkívül szorongásban a nővérem az ász, talán nem fogja rossz néven venni, ha én is megszólalok a témában.
A minap olvastam egy cikket „autizmus spektrum zavarban szenvedő” emberekről.
Évértékelő projektem alkalmával sikereim mellett nem kerülhettem el a szembesülést újonnan begyűjtött párkapcsolati tragikomédiáimmal sem.