Egyik kamaszom ma háromnapos osztálykirándulásra indult. A tanár vicces kedvében búcsúzott a szülőktől: „Minden rendben lesz, menjenek haza és élvezzék a nászutat.” Mi, szülők röhögcsélve, de lemondóan legyintettünk: „Ahhoz el kéne még passzolni egy/két/három gyereket!”. Salát Janka írása.
Kis gyerek: kis szex, nagy gyerek: nincs szex
Az első gyermek születése kétségkívül hazavágja a párok szexuális életét. Hormonok, fáradság, szoptatás, mind arra billentik a mérleget, hogy alvásidőben inkább aludjunk. Ekkor azonban még él a valaha volt szeretkezések emléke, legfeljebb 9 hónappal azelőtt még biztos, hogy volt szexuális életünk – és általában van egy igény arra, hogy azt valahogy visszacsempésszük az életünkbe.
Ha ez sikerül, a babától ellopott percekben a legrosszabb, ami történhet, hogy a szomszéd szobában felsír a gyerek.
Kamasz mellett azonban kicsi az esélye annak, hogy a párok békésen szeretkezzenek az éjjel kettőig éberen kütyüző tini szomszédságában. A legrosszabb, ami történhet… nos, az tényleg katasztrofális: a gyerek benyit, de legalábbis meghall valamit. Ezt kevesen reszkírozzák meg.
A szülőpárok közel fele ebben az életkorban már együtt sincs, a másik fele pedig éppen most ébred rá, hogy a kisgyermekes évek örökre elszálltak, valamit kezdeni kellene magukkal és egymással.
Ha a szülőpár az együtt maradás mellett dönt, akkor tulajdonképpen érdemes lehet valami jót kihozni a helyzetből, hogy ne csak szülőpárként, de párként is funkcionáljanak.
Őszintén egymás közt: mire kamaszkorba ér a gyerek, a szülők szexuális életet megcsappan…
Fontos leszögeznem, hogy nem vagyok szexuálpszichológus, csupán egy átlagos nő, családanya, feleség, aki beszélget olyan emberekkel, akiknek mondta valaki, hogy egyszer hallottak arról, hogy… Egy szó, mit száz, az a tapasztalatom, hogy
mire a gyerek kamaszkorba lép, rengeteg pár életében az utolsó szexuális együttlét emléke már lassan a feledés homályába vész.
Szinte kínos lenne kezdeményezni, hiszen a másik fél olyan, mintha egy jó barát vagy testvér lenne.
Úgy vélem, óriási különbség van a havonta egyszer szeretkező párok és az egyáltalán nem szeretkező párok között. Az előzőben évente tizenkétszer még előfordul, hogy a párok férfiként és nőként tekintenek a másikra, az utóbbiban nem. A semmiből sokkal nehezebb valamit csinálni, mint a valamiből egy kicsit többet, kicsit jobbat.
„Csak” a szeretet
Egy szereteten alapuló párkapcsolat szexuális téren veszélyeket is rejthet magában. Az érzelmi intimitás (bizalom, szeretet, kötődés) növekedésével a szexuális vágy csökken.
Ha azonban fontos a párkapcsolatunk, érdemes bizonyos fokú távolságot megtartanunk, hogy ne testvérként nézzünk egymásra. Őrizzünk meg valamennyit autonómiánkból, legyen saját életünk, és minimum a homeoffice-ban elterjedt viseletet, a pizsamát cseréljük le valami szalonképesebb öltözetre!
15-20 évnyi együttélés után hamis illúzió a spontán vágyat várni. „Ugyanaz a bugyi újra meg újra, sose lesz már ennyire durva”. Nem érdemes arra várni, hogy a férj beinduljon pusztán attól, hogy meglátja felesége narancsbőrös fenekét csinos popsiját. Mint ahogy a nőt sem feltétlenül önti el a vágy a macinaci látványától.
Ennyi idő után bizony tudatosan dolgozni kell azon, hogy az együttlétek egyáltalán megtörténjenek, pláne, hogy kielégítőek legyenek mind érzelmileg, mind testileg.
A spontán vágy helyét átveszi a romantikus filmekből kevésbé ismert reszponzív vágy, vagyis amikor testünk-lelkünk reagál az intimitásra, előjátékra, csókolózásra, simogatásra. Ezt azonban kezdeményezni kell. A jó hír, hogy ha valamelyik fél megteszi az első pár lépést, nagy eséllyel a többi jön magától.
Vannak párok, ahol jól bevált stratégia, hogy a heti / kétheti / havi menetrendbe (kinek mi a komfortos – nincs olyan, hogy normális) előre beiktatnak egy állandó napot, amikor a gyerekek nincsenek otthon, és van egy kis idő az egymásra hangolódásra.
Nem erre vagyunk kondicionálva a vad romantika illúzióját hirdető világunkban, de ennek híján csak várjuk és várjuk a megfelelő pillanatot és azt, hogy felébredjen a spontán vágy.
Várunk és várunk, amíg el nem száll az élet, vagy be nem jön a képbe egy harmadik, aki mellett „végre nőnek/férfinak érezzük magunkat”. Ezek a kapcsolatok kétségkívül izgalmasak, de ritkán hozzák el a valódi érzelmi intimitás élményét, a jól működő szeretetkapcsolatunkat azonban széttrollkodják.
Egy jól megdolgozott párkapcsolat ráadásul – anélkül, hogy a részletekbe beavatnánk – a gyereknek is mintát ad arra, hogy létezik ilyen. Érezni lehet, ha anya és apa szeretik egymást és nemcsak anyaként és apaként tekintenek egymásra.
Kép: pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!