Mit tesz a pszichológus, amikor a rajztanár közli vele, hogy a fia öntörvényű, neveletlen, pszichológiai eset, akinek ráadásul az értelmi képességei is igen gyengék? A pedagógus rajzokkal illusztrálja véleményét, ami
„Nyomjon anyuka! Jó nagyot! Erősen! Menni fog!- lelkesít a szülész. Hát öregem, Te már csak tudod! Ha még egyszer azt hörgöd nekem, hogy csak még egyet nyomjak, akkor esküszöm, hogy
Most, hogy az egyik gyerek tegnapról mára 18 éves lett, bátran oszthatom az észt, hogy akinek még kamasz a gyereke az mit - hogyan tegyen ahhoz, hogy amikor eljön a
Van a kisgyerekkor, amikor állandóan pakolsz. Ja, és mosol meg pakolsz... Az egyik "iskola" szerint ebben a korban elég egy nap csak egyszer összepakolni a szobát. A másik azt mondja,
Óvodapszichológusként arra bíztattam a tanácstalan szülőket, hogy nyugodtan bízzanak az óvónő ítéletében: ha ő iskolaérettnek tartja gyermekét, vigye bátran. Szülőként is ezt tettem: az óvónő tanácsára elküldtem az alig hatévesemet
A két tökéletlen fiam jó ürügyet ad a jajveszékelésre, a két tökéletes kislányomról azonban ritkán mesélek. Pedig ők tündérek, főleg a 12 évesem. Megvéd engem a gonosz bátyjaitól, magától fogat mos,
Nem hiszek a "nagy beszélgetésekben". Amikor egy kijelölt időpontban "bemondjuk", hogy üljünk le és beszélgessünk! Ez kábé olyan, mint amikor a főnököd odajön hozzád reggel és tök komoly arccal azt mondja,
Nem csinálta meg a leckét, nem vitte ki a szemetet, nem teszi helyre a ruháit, nem tette a mosogatógépbe (nem mosogatta el) a tányért, nem ment be az első órára,
Először is nem árt tisztázni: olyan, hogy Nevelési Tanácsadó nem létezik, 2013 óta Pedagógiai Szakszolgálat a becsületes neve. Egyik elnevezés sem túl szerencsés. Az előbbi azt a képzetet kelti, hogy
Nézem a klaviatúrát, hogy mit is írhatnék az idei anyák napjáról, amikor 47. napja ülök (-ünk) a karanténban. Szeretem a mindenféle ünnepeket, mert jó egy kicsit sütkérezni a szeretetben. Azok