Először is nem árt tisztázni: olyan, hogy Nevelési Tanácsadó nem létezik, 2013 óta Pedagógiai Szakszolgálat a becsületes neve. Egyik elnevezés sem túl szerencsés. Az előbbi azt a képzetet kelti, hogy a nevtanban egy kiégett vénasszony világosítja fel a szerencsétlen anyukát arról, hogy teljesen elcseszte a nevelést, és hasznavehetetlen tanácsokat osztogat arról, hogyan kellett volna jól csinálni. A Pedagógiai Szakszolgálat elnevezés ugyanakkor azt sugallja, hogy ez valami iskolákat kiszolgáló közintézmény, ahova a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket küldik szervizelésre. Van ilyen funkciója is, de ennél azért árnyaltabb a kép. Salát Janka írása.

Másfél éve dolgozom a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat X. kerületi Tagintézményében pszichológusként, ebből a szemszögből próbálom meg bemutatni tevékenységünket. Azon belül is, most a nevelési tanácsadásról írok.

A nevelési tanácsadás

A pszichológusok nevelési tanácsadás címszó alatt végeznek pszichológiai tanácsadást, szülőkonzultációt, serdülőkonzultációt, gyerekekkel játék-, mozgás- , művészet- és szupportív terápiát, csoportos pszichodrámát, önismereti csoportot, szorongásoldó csoportot.

Szakember híján – legalábbis a X. kerületben – nem végezhetünk pszichoterápiát. Definició szerint a pszichoterápia intenzív lelki munkán alapuló eljárás, melyet Magyarországon pszichoterápiás szakvizsgával rendelkező pszichológus illetve orvos, pszichoterapeuta végezhet.

A hazai gyermekpszichiátriák fogadóképessége, illetve a családok anyagi helyzete azonban a többség számára elérhetetlenné teszi a pszichoterápiás ellátást,

így gyakorlatilag két választásunk lehet: vagy ellátatlanul marad a depresszióval diagnosztizált kamaszunk, vagy szupportív terápiaként adminisztrálva mégiscsak szóba állunk vele.

Ha felmerül benned, hogy gyermeked súlyos pszichés problémákkal küzd, célszerűbb pszichiátert, vagy pszichoterapeutát keresni.

Az esetek többségében a helyzet nem ennyire súlyos.

Ha elakadtál valamilyen nevelési kérdésben, gyermekednek magatartási, beilleszkedési problémái vannak, nehéz élethelyzetbe kerültetek, trauma érte a családot, szeretnéd, ha gyermeked nagyobb önismeretre tenne szert, szeretnéd, ha valakivel kibeszélhetné a nehézségeit, szeretnél javítani a kapcsolatotokon, keress minket bátran!

Serdülőknél azért nem árt, ha ő is áldását adja a saját terápiájára. Ha ő nem akar járni, szülőkonzultációra akkor is elmehetsz.

Nevelési tanácsadásra bárki jelentkezhet a területileg illetékes szakszolgálatnál, akinek 3-18 év közötti gyermeke van.

A jelentkezés menete a következő: A szülő kitölt egy jelentkezési lapot az adatokkal és a probléma 1-2 mondatos összefoglalásával, ez bekerül egy nagy dobozba, a pszichológusok pedig a team-en átnézik a dobozt, átbeszélik és elosztják egymás közt az eseteket (elég csúnya szó, de kár lenne titkolni, így hívjuk klienseinket).

A szülő számára lutri, kihez kerül, hacsak nem írja rá a papírra név szerint, hogy kihez szeretne kerülni.

A pszichológus egy-két héten belül felhívja a szülőt, időpontot egyeztet első interjúra, ahova csak a szülő (jellemzően az anya) jön el.

OLVASTAD MÁR?  Megpillantani magamat a tükörben

Az ideális az lenne, ha az első interjún mindkét szülő jelen tudna lenni, de ez ritkán valósul meg.

A távol lévő félnek beleegyező nyilatkozatot kell kitöltenie. Nem egyszer ezen meg is bukik a dolog.

Elvált szülők sajnos sokszor ily módon törnek borsot exük – és ezáltal a gyerek- orra alá.

Mi a helyzet, ha egy kamasz szeretne pszichológiai segítséget igényelni?

A rossz hír, hogy ezt nem teheti meg a szülei beleegyezése nélkül. A nevtanba nemigen jelentkeznek kamaszok a szülők tudta nélkül, de az iskolapszichológusok rendszeres dilemmája, mit tegyenek, amikor a suliban a gyerek felkeresi őket,

de könyörög, hogy a szülei ne tudják meg.

Ha a gyerek beleegyezik, a pszichológus megkeresi a szülőt, megpróbálja meggyőzni őket. Ha ez nem jön össze… nos, nem tudom, de ígérem, jövő hétre megkérdezem őket!

A terápia menete

No, de vegyük az általános esetet. A szülőknek meggyűlt a baja a kezelhetetlen óvodással vagy a szárnyait bontogató kiskamasszal, a lakli középiskolással, ritkább esetben maga a kamasz kéri a szüleit, hogy vigyék el pszichológushoz.

A szülők általában nem nevelési tanácsra vágynak, hanem arra, hogy hetente egyszer betolják hozzánk a rossz gyereket, és 50 perccel később egy jó gyereket kapjanak vissza.

Elég hamar csalódnak. Az óvodásokra és kisiskolásokra most nem térek ki részletesen. Körülbelül 10-11 év a vízválasztó, ami után már egész értelmes kommunikáció tud kialakulni terapeuta és kliens között.

A terápia más lefutású, ha a gyerek igényli, de legalábbis elfogadja a kapcsolatot velünk, mint ha nem:

  • A gyerek elfogadja, hogy szülei a nevtanba hurcolják vagy küldik, előbb-utóbb szívesen oszt meg ezt-azt az életéből. Nem árt a legelején tisztázni, hogy minket titoktartás kötelez, de ha kiderül, hogy bántalmazzák, vagy magát készül bántani, a titoktartási kötelezettségünk megszűnik. A helyzetet a szülőnek vagy – bántalmazás esetén – a gyermekjóléti szolgálatnak jeleznünk kell.

Hetekig-hónapokig lehet őrlődni egy-egy eset kapcsán: ha jelzek, oda a bizalmi kapcsolat, ha nem, bűnrészes vagyok.

  • A gyerek minden eszközével tiltakozik a ráerőszakolt segítő szándék ellen. Ha a szülők elrángatták, az órán meg sem szólal, mereven maga elé néz, mobilozik, vagy percenként kérdezi, hogy meddig kell még itt ülnie. Mindig is csodáltam a filmbéli pszichológust, aki pókerarccal végigüli az 50 percet, majd szól, hogy lejárt az idő, találkozunk egy hét múlva.

Mivel ennél alacsonyabb a frusztrációtűrő képességem, én ilyenkor egyezséget ajánlok. Oké, csaljunk egy kicsit, legyen 30 perc.

Ezt az időt tölthetjük beszélgetéssel, alkotással, társasjátékkal, mutogathat a neten érdekes videókat, de ha mindettől nagyon ódzkodik, felőlem mobilozhat is, én addig adminisztrálok. Kiskamaszokkal sikerrel kecsegtet, ha kiviszem őket a tornaterembe, ahol egy rögtönzött focimeccs keretében szarrá alázhat.

Becsszóra, nem egyszer így alapoztam meg a sikeres terápiás kapcsolatot.

Ha azonban a negyedik alkalommal sem kezdünk el közeledni egymáshoz, szólok a szülőnek, hogy ennek nincs sok értelme, a továbbiakban folytassuk szülőkonzultáció formájában.

Az egyedül közlekedő serdülőkkel ennél egyszerűbb a helyzet, ők szimplán nem találnak el a megadott címre.

Vagy így, vagy úgy, 4-5 héten keresztül eltöltünk a gyerekkel heti egy órát, és a szülő várakozása ellenére egy fikarcnyit sem lesz jobb magaviseletű.

Megkérdezzük kis kliensünket, hogy a köztünk elhangzottakból mi az, amit visszajelezhetek szüleinek. A bizalmi kapcsolat megőrzése és a hiteles visszajelzés határmezsgyéjén egyensúlyozva beszélünk a szülővel, és

általában az az érzésünk támad, hogy két külön gyerekről beszélünk.

Ilyenkor kell nagyon vigyáznom, nehogy átmenjek tanácsosztogatóba. Háromgyerekes anyaként tudom milyen frusztráló, ha valaki jótanácsokkal lát el.

OLVASTAD MÁR?  Diákmunka, több úton

Próbálom inkább a közös ötletelésre helyezni a hangsúlyt. Hamar kiderül, hogy az anyáknak remek ötleteik vannak az én tanácsaim nélkül is,

egy csomó mindent jól csinálnak mindenféle pszichológiai előképzettség nélkül. Ezt a „jól csinálom” érzést szeretem kihangosítani bennük, hiszen általában, mire hozzám eljutnak, már meggyőződésükké vált, hogy mindent elcsesztek.

Innentől több irányt vehet a tanácsadó folyamat.

Folytathatjuk szülőkonzultációban, továbbvihetjük a serdülőkonzultációt, vagy megpróbálhatjuk a szülő-gyerek kapcsolatra helyezve a hangsúlyt pár alkalommal közösen behívni őket. Ha túl nagyok az ellentétek, családterápiát ajánlunk, ami annyit tesz, hogy várólistára kerülnek, szakszolgálatunk családterápiás szakembereinek kapacitása ugyanis korlátozott.

Ha a gyereknél súlyosabb pszichés zavarok merülnek fel, beutaljuk pszichiátriára. Külön művészet és hosszabb folyamat érzelmileg erre ráhangolni szülőt és gyereket.

Keress minket bátran vesztegzár idején is!

Karantén idején töretlen lelkesedéssel dolgozunk, a krízishelyzet igazi kihívás! Akivel megoldható, online folytatjuk a terápiát, a kétségbeesett szülőkkel telefonon tartjuk a kapcsolatot, illetve várjuk új kliensek bejelentkezését krízisintervencióra.

Sőt, krízisben más szabályok érvényesek, maga a serdülő is kezdeményezheti a kapcsolatot.

Mielőtt tehát a nagy összezártságban agyoncsapnád a kölyköt, érdemes felkeresni a területileg illetékes szakszolgálat pszichológusát, hátha le tud beszélni a szándékról.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!