Nem csinálta meg a leckét, nem vitte ki a szemetet, nem teszi helyre a ruháit, nem tette a mosogatógépbe (nem mosogatta el) a tányért, nem ment be az első órára, nem vitte el a suliba a számológépet, nem tanulta meg a verset. Ezek olyan mulasztások, hibák, amelyekért a mai hibáztató rendszerben minden esetben büntetés (megtorlás) jár. Szücs Szilvi írása.

A kamasz szép lassan belenő abba, hogy a hibázás és a bűnelkövetés egybemosódik.

Miközben a hibázni és a bűnt elkövetni között óriási különbség van.

Mi a különbség?

Minden mulasztásért, feledékenységért büntetést kapunk. Pedig büntetés csak a bűnelkövetésért jár. A hibázásnak pedig „csak” következményei vannak.

Mi a különbség a következmény és a büntetés között?

A következmény a hibához kapcsolódik, a büntetés pedig a személyhez.

Egy mindenki számára ismerős eset: a kamasz otthon felejti a matek füzetét. Következmény: nem tudja bemutatni a házi feladatot, ráadásul az órai munkát is külön lapra kell jegyzetelnie. Délután legalább egy órát azzal tölt, hogy bemásolja az órai munkát a füzetbe, ahelyett, hogy valami egészen mással töltse ezt az időt. Mindezt tetézi az, hogy az órán olyan feladatok voltak, amelyekhez jó lett volna visszalapozni, de üres lapot nehéz lapozgatni. Duplán “fáj” neki, hogy figyelmetlen volt.

Ez a következmény.

Másnap eszébe jut a tegnapi eset, ezért kétszer is belenéz a táskájába (persze csak akkor, ha nem állsz ott mellette (felette?), hogy fiam pakolj be és ne felejtsd el a matek füzetet!), hogy minden megvan-e. Nem akar még egy következményt, büntetést meg pláne nem.

A következmény az, hogy megnehezíti pár órára az életét a figyelmetlensége, hogy bosszankodik olyan dolog miatt, amit simán el lehetett volna kerülni.

A büntetés pedig az, hogy kap egy egyest. Ez utóbbi egyáltalán nem segíti a kifogásolt viselkedés megváltozását. Büntetést akkor érdemes alkalmazni, ha valaki bűnt követ el. Füzetet otthon hagyni nem bűn.

Mi az, ami hasznosabb, mint a büntetés?

A jutalmazás.

Észrevetted, hogy ha megdicséred vagy megjutalmazod valamivel a kamaszt (ölelés, jó hangulat, mosoly, viccek vagy neadjisten valami tárgyi dologgal), nagy valószínűséggel sokkal jobban fog teljesíteni. És sokkal hamarabb válik belső igényévé a rendszeres tanulás, ha pozitív élmények tartoznak hozzá, mint ha negatívak.

Ez lehet, hogy elsőre hülyén hangzik, de igaz.

Ha vége a sulinak akkor is marad rengeteg olyan dolog amit kezelhetnénk így. Rászoktatva magunkat és a kamaszt is arra: a jutalmazásnak legalább akkora “ereje” van, mint a büntetésnek.

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!