Nem akar figyelni, nem tud figyelni vagy mindenre figyel?
ADHD-s gyerek szülőjének lenni nem egy diadalmenet. Mire a gyerek eljut a diagnózisig, addigra egy sor szakember meggyőzött már arról, hogy mennyire rossz szülő vagy.
ADHD-s gyerek szülőjének lenni nem egy diadalmenet. Mire a gyerek eljut a diagnózisig, addigra egy sor szakember meggyőzött már arról, hogy mennyire rossz szülő vagy.
A sok bonyolult helyzet mellett – amit generál egy kamasz gyerekkel való élvezetes együttélés – vannak a látszólag egyszerűnek tűnő dolgok, amiket képesek vagyunk túlbonyolítani.
Ha az a típus lennék, akinek egy falat se megy le a torkán a szorongástól, akkor tulajdonképpen nem bánnám, hogy még csak az első gyerekem középiskolai központi felvételijén vagyunk túl.
Az alábbi cikket öt éve írtam a középiskolai felvételi előtt pár nappal. Azóta hogy úgy mondjam megtörténtek a dolgok.
A január derűs optimizmussal indult, mindössze két célt tűztem ki az évre. Először is megfogadtam, hogy otthonunkban egyetlen pár nélküli zokni sem maradhat.
Néha igen, de főleg akkor, amikor aggodalmaskodsz.
Egy hete konstatáltam, hogy megint karácsony. Nem mintha váratlanul ért volna, de akkor is sokkolt. Utálom a novembertől kezdődő „vegyélszeretetbőljódrágát” pressziót mindenhol. Tévében, rádióban, neten, bevásárlóközpontokban, utcán, csapból. Nem szeretem.
Minden gyerek életében eljön az a pillanat, amikor már kénytelen figyelembe venni, hogy mások is vannak a világon, illetve, hogy léteznek elvárások, társas normák, amelyeket illik betartani.
Alkoholista apa, boldogtalan anya. Mentális beteg anya, a család túléléséért küzdő apa. Szeretetmegvonás, ha a gyerek „rosszat csinál”. „Katonadolog”, „a kisfiúk nem sírnak”, dühösködésre hidegzuhany.
Az anorexia a legidegőrlőbb mentális betegség, amit hátán hordott a Föld. Talán azért gondolom így, mert mi éppen ebbe csúsztunk bele.