Transzgenerációs kirándulás kamaszokkal
A gyerekek idén nyáron nem békén hagyást kértek. Hanem hegyeket. Nagy hegyeket. Salát Luca írása.
A gyerekek idén nyáron nem békén hagyást kértek. Hanem hegyeket. Nagy hegyeket. Salát Luca írása.
Mindenkinek vannak olyan berögzült mondatai, jó szándékú kérdései a kamasz gyereke felé, amelyek minden bizonnyal teljesen feleslegesek vagy éppen egyáltalán nem „hatékonyak”.
Szerintem sokunknak megvan az az érzés, hogy JÚNIUS 15.
A barátom a levelében azt írja, hogy gallyra ment a házassága, elköltözik otthonról, minket, hozzá közel állókat pedig arra kér, hogy a csatolt táblázatban jelöljük, melyik nap tudunk vele időt
Ha azt gondolja bármelyik lányos anyuka, hogy az öltözködés csak neki megfejthetetlen, akkor téved. A fiús anyukáknak is az, csak másképp.
Amikor a lányom zokogva hívott, hogy menjek érte, mert szakított a pasijával, s hazaérve négy barátnő, féltucat vigasz-plüssállat és egy halom csoki fogadta őt, arra gondoltam, hogy pasi ügyben még
Nyakunkon az érettségi. Izgatott szülők és diákok zizegnek a felvételi pontszámok útvesztőjében, úton-útfélen zúdul rám a kérdés: a te fiad hova tovább…?
Egyszer anyám éhségsztrájkba kezdett. Azt mondta, addig nem eszik, amíg apám nem száll be az otthoni munkákba.
Hétfőnként a kölykök általában vacsoraidőben spontán megjelennek, s némi nyomás hatására elmesélik, kivel bouldereztek, hol korcsolyáztak, hogyan áztak szarrá a kiránduláson, a házibuli miért volt creepy a koncert meg mitől
Régen (bezzeg régen) a március 15 az egy stabil ünnep volt. Kokárda, Petőfi, Múzeum kert, madárcsicsergés.