Aggodalomfókuszú anya
Sokszor irigykedve jelzi a környezetem, Te aztán nem parázod túl a gyereknevelést! Ilyenkor nem árulom el, hogy feketeöves szorongóként nincs erőm olyanokon rugózni, mint hogy a kölyköm megbukik fizikából, haskilógatós
Sokszor irigykedve jelzi a környezetem, Te aztán nem parázod túl a gyereknevelést! Ilyenkor nem árulom el, hogy feketeöves szorongóként nincs erőm olyanokon rugózni, mint hogy a kölyköm megbukik fizikából, haskilógatós
Cseng a füled? Mit nem akarsz meghallani? Torokgyulladásod van? Mit nem tudsz kimondani? Fáj a hasad? Vajon mit olyan nehéz megemésztened?
Anyává válásunk pillanatában kezdenek el termelődni bennünk azok az önsorsrontó gondolatok, amelyek az aggodalom kimeríthetetlen kincsesbányáját jelentik hátralévő életünkben.
Előre bocsátom, szentimentális leszek.
Egyes életkori szakaszok természetes velejárója az idegtépő szorongás: ilyen a nyolc hónaposok szeparációs szorongása és a vénebb ovisoknál tapasztalható ronyóhullám.
A nyárban az a jó, hogy mindig véget ér. Szeptember elsején megkönnyebbülve törlöm le magamról a félelemszagú izzadságot, a kölykeim újra biztonságban senyvednek a közoktatás bugyraiban.