Cseng a füled? Mit nem akarsz meghallani? Torokgyulladásod van? Mit nem tudsz kimondani? Fáj a hasad? Vajon mit olyan nehéz megemésztened? Kijött az aranyered? Valamit nehéz elengedned? Napjainkban egyre divatosabb gondolat testi nyavalyáinkért lelki gubancainkat felelőssé tenni. Egyrészt épp ideje, hogy a rideg orvostudományt kicsit kóstolgassa egy olyan szemlélet, amely az emberre nem puszta fizikai testként tekint, hanem egy összefüggő egészként értelmezi működésünket. A test és a lélek kölcsönös egymásra hatása megkérdőjelezhetetlen alapigazság. Salát Luca írása.

Hüvelyfertőzés nem biztos, hogy pszichés eredetű

A baj ott kezdődik, amikor egy nyamvadt hüvelyfertőzés mögött is feltétlenül lelki okokat keresünk, s a nőgyógyász felkeresése helyett azon rugózunk, hogy

a bennünk garázdálkodó organizmus tutira azért költözött belénk, mert nem tudjuk a nőiességünket megélni a nyomorult transzgenerációs örökségünk miatt.

Mielőtt azonban pszichoanalízisbe megyünk egészséges hüvelyflóránk visszanyerése érdekében, érdemes átgondolnunk, hogy legközelebb ráülünk-e a munkahelyi vécére, vagy óvszer nélkül ágyba bújunk-e azzal a megbízhatónak tűnő pasassal a jól sikerült buli után..

A múltbeli traumatikus életesemények mellett napjaink másik nagy mumusa a stressz, amely szintén melegágyát jelenti a rémes betegségek kialakulásának. Tehát nem elég, hogy mellrákod van, de még az oka is te magad vagy, hiszen szétszorongtad az életedet és nem figyeltél önmagadra meg a belső hangjaidra elég intenzíven.

Bezzeg, ha a chillben tapicskoltál volna valami spiri önismereti megvilágosulás végtelenített ösvényein járva, akkor most tuti semmi rákod nem lenne (ha mégis, akkor mégiscsak a transzgenerációs örökségeid léptek működésbe).

Komolyan a stresszről

A stressz, először is önmagában nem gáz. Régmúlt időkben a készenléti állapot a túlélés záloga volt, és ma is van némi gyakorlati haszna, ha időnként emelkedik az „üss vagy fuss” hormonjaid szintje: bizonyos mennyiségű stressz kell ahhoz, hogy a munkában, a tanulásban ne csak punnyadj, de hatékony is legyél, s egy kapcsolat is csak akkor fejlődőképes, ha időnként nevén nevezed a nehézségeket és pörögsz rajtuk ezerrel.

Akinek volt már párkapcsolati konfliktusa vagy önmegvalósító kamasza, az tudja, hogy mindez nem egy békemenet, ellenben kőkemény stressz és felfordulás.

Az indokolatlanul sok stressz tutira hozzájárul ronda betegségek kialakulásához, de ez csak egy a szerencsétlenül összejött sok-sok ide vezető tényező közül.

OLVASTAD MÁR?  Teremtsd újjá magad!

A szorongás viszont brutális

A stressz egyik legnagyobb és legközvetlenebb átka a szorongás. Klienseim egy része nem csak túlpörgetett életet él, de ennek tudatától szorong is. Sokan közülük attól rettegnek, hogy a stressztől halálos betegséget kapnak. Ettől a gondolattól aztán még idegbetegebbek lesznek, és

még jobban ostorozzák magukat, hogy ne szorongjanak, mert attól rettegnek, hogy ha nem fejezik be, akkor kínok kínjai között fognak elpusztulni egy végzetes betegségben.

Az igazi profik ezt az ördögi kört olyan tökélyre fejlesztik, hogy szabadidejüket a stresszes életről való lecsatlakozás helyett orvosi rendelőkben  töltik. Őket azzal nyugtatgatom, hogy felesleges aggodalmaskodniuk, tutira meghalunk mind.

A stresszes élet nem a halálos betegségek miatt para, hanem azért, mert kiöli belőlünk az életörömet, és azt a valóban pofátlanul rövid időt, amit a földi létünkben tölthetünk, szétcseszi az önsajnálat, az aggodalom meg a búbánat.

Az csak hab a tortán, hogy ha cigivel, ivással és zabálással csökkentjük a stresszünket, akkor valami jó kis betegséget is könnyedén bezsebelhetünk.

Csodálatosan támogatja meg ezt a szorongás spirált a „Ha ARRA gondolsz folyamatosan, akkor bevonzod AZT a bajt” ok-okozati összefüggést feltételező marhaság. Vegytiszta gondolatból  nem lesz létező valóság. A hülyeségeken való szorongás azonban vegytiszta létező valóság, amivel simán szétcseszheted az egész életedet.

OLVASTAD MÁR?  Teremtsd újjá magad!

Igazságos vagy igazságtalan

A testi betegségek lelki eredetű magyarázata nem teljesen haszontalan, hiszen kielégíti egy fontos pszichológiai igényünket. Egy kissé szánalmas, de teljesen általános emberi tulajdonságunk arra késztet minket, hogy megtegyünk mindent az igazságos világba vetett hitünk fenntartása érdekében. Igazságos világunkban csak azzal történik baj, aki arra rászolgál. Az ártatlanokkal soha.

Ezért, ha valakivel a környezetünkben megszívja, akkor a lelki békénk megőrzése érdekében nagyon fontos, hogy bizonyítsuk: a rossz azért történt vele, mert megérdemelte. Így lazán fenntarthatjuk azt a hitünket, hogy velünk nem fog rossz történni, ha nem szolgálunk rá.

Ezt a hamis kontrollérzetünket lovagolja meg az életünkbe egyre agresszívabban beszivárgó minden jót ígérő életmód, stresszkezelő, tudatosélet kurzus, ami említésre méltó szakmai megalapozottság nélkül győz meg arról, hogy ha a Helyes Utat követed, akkor kigáncsolsz az utadból minden sorscsapást. Mert a rossz, azokat éri csak utol, akik nem figyelnek a lelki harmóniájukra (jó sok pénzért).

Jómagam félek a betegségektől és az elmúlástól. Így aztán még inkább törekszem a testi és lelki jóllétem fenntartására.

Nem csak azért, mert ezzel esélyt adok a várható életidőm növekedésének, hanem főleg azért, mert úgy gondolom, hogy kevésbé élvezetes szétdohányzott tüdővel, rongyosra ivott májjal, 10 órás munkanappal és szorongással kitölteni a rendelkezésemre álló időt, mint derűvel, kihívásokkal és szeretetkapocslatokkal átszőtt életet élni.

Oszd meg a véleményed velünk!