A kríziseket elkerülni nem tudjuk, de…
A barátom a levelében azt írja, hogy gallyra ment a házassága, elköltözik otthonról, minket, hozzá közel állókat pedig arra kér, hogy a csatolt táblázatban jelöljük, melyik nap tudunk vele időt
A barátom a levelében azt írja, hogy gallyra ment a házassága, elköltözik otthonról, minket, hozzá közel állókat pedig arra kér, hogy a csatolt táblázatban jelöljük, melyik nap tudunk vele időt
A hosszas iskolai időszak után lázasan készülök az idei nyárra, de amikor végre élesben játszhatunk, a régi emlékek rózsaszín máz nélkül csapnak arcul.
Munkaidőm jelentős részében síkideg gimnazistákat győzködök arról, hogy egy vacakul sikerült érettségi nem a világ vége.
Nyakunkon az érettségi. Izgatott szülők és diákok zizegnek a felvételi pontszámok útvesztőjében, úton-útfélen zúdul rám a kérdés: a te fiad hova tovább…?
A kamaszkor az egyik olyan aggasztókitüntetett időszaka életünknek, amit a pszichológusok normatív krízisként emlegetnek. Az évtizedek során több menetrendszerű megbolonduláson megyünk keresztül, ezek közül legdurvább a serdülőkor, illetve az életközépi
Világéletemben fiús anyuka voltam. Mármint abban a 10 évben, amikor csak fiaim voltak.
A kamasszal való egy fedél alatti vergődés életforma mellé néha beköltözik egy nyomasztó érzés, ami azt visítja a füledbe, hogy rég nem azt az életet éled, amit egykor civilizált, társadalmi normák
Az év utolsó, ünnepekkel átszőtt hónapja még a legnormálisabban működő mozaik családok életében is katasztrófa-közeli hangulatot idéz.
A műszempilláim ragasztgatása közben a kozmetikusom azon elmélkedett, hogy a húgom is volt nála, és el sem hiszi, hogy rokonok vagyunk, annyira különbözünk egymástól. Csukott szemhéjjaim mögött elmerengtem a rejtélyes
Cseng a füled? Mit nem akarsz meghallani? Torokgyulladásod van? Mit nem tudsz kimondani? Fáj a hasad? Vajon mit olyan nehéz megemésztened?