Engem is vertek, mégis rendes ember lettem
Édesapám életemben kétszer vert meg. Egyszer egy este, amikor alvás helyett az öcsémet ijesztgettem, egyszer pedig akkor, amikor kiszaladtam az úttestre egy autó mögül.
Édesapám életemben kétszer vert meg. Egyszer egy este, amikor alvás helyett az öcsémet ijesztgettem, egyszer pedig akkor, amikor kiszaladtam az úttestre egy autó mögül.
Sokszor irigykedve jelzi a környezetem, Te aztán nem parázod túl a gyereknevelést! Ilyenkor nem árulom el, hogy feketeöves szorongóként nincs erőm olyanokon rugózni, mint hogy a kölyköm megbukik fizikából, haskilógatós
Csepp mázlival a gyereked kamaszodásával nem csak egy, hanem sokkal több pár büdös láb szagához kell hozzászoknod.
A barátom a levelében azt írja, hogy gallyra ment a házassága, elköltözik otthonról, minket, hozzá közel állókat pedig arra kér, hogy a csatolt táblázatban jelöljük, melyik nap tudunk vele időt
A hosszas iskolai időszak után lázasan készülök az idei nyárra, de amikor végre élesben játszhatunk, a régi emlékek rózsaszín máz nélkül csapnak arcul.
Munkaidőm jelentős részében síkideg gimnazistákat győzködök arról, hogy egy vacakul sikerült érettségi nem a világ vége.
Nyakunkon az érettségi. Izgatott szülők és diákok zizegnek a felvételi pontszámok útvesztőjében, úton-útfélen zúdul rám a kérdés: a te fiad hova tovább…?
A kamaszkor az egyik olyan aggasztókitüntetett időszaka életünknek, amit a pszichológusok normatív krízisként emlegetnek. Az évtizedek során több menetrendszerű megbolonduláson megyünk keresztül, ezek közül legdurvább a serdülőkor, illetve az életközépi
Világéletemben fiús anyuka voltam. Mármint abban a 10 évben, amikor csak fiaim voltak.
A kamasszal való egy fedél alatti vergődés életforma mellé néha beköltözik egy nyomasztó érzés, ami azt visítja a füledbe, hogy rég nem azt az életet éled, amit egykor civilizált, társadalmi normák