A kamasszal való egy fedél alatti vergődés  életforma mellé néha beköltözik egy nyomasztó érzés, ami azt visítja a füledbe, hogy rég nem azt az életet éled, amit egykor civilizált, társadalmi normák mentén menedzselt létként definiáltál. Minden jel szerint a családban valaki meghibbant: időnként magadra gyanakszol, s ez még a könnyebben emészthető jelenség. A jeges rémület akkor önt el, amikor rádöbbensz, hogy a cuki élőlény, aki eddig jólfésült mintagyerekként erősítette anyai énképedet, valójában egy ön- és közveszélyes őrült. Salát Luca írása arról, hogy mielőtt pszichológushoz fordulsz a kamasszal mit gondolj át.

A helyzet akkor válik igazán aggasztóvá, amikor házi tébolyultad benyögi, hogy nem ő, hanem te vagy az a statisztikai tényező, aki az egy háztartásban élő lelki nyomoroncok számát gyarapítja. Ettől aztán elbizonytalanodsz.

Mert mostanában tényleg nem a legjobb formádat nyújtod, s egy-egy katasztrófába torkolló vacsora után az életed a rántottcsirke maradványai fölött belédhasít a felismerés, hogy soha többet nem tudsz már úgy létezni, mint a régi szép időkben, amikor kiegyensúlyozott fiatal anyaként a világ a lábaid előtt hevert.

Kamaszos anyák életében rendszerint eljön a pillanat, amikor felötlik a kérdés: Nem kellene ide egy pszichológus?

A pszichológus azonban drága, macerás eljárni hozzá, s nagy a kockázata, hogy egy tudálékos megmondóemberrel találod szembe magadat, aki megcsappant önbizalmad maradványait is három mondattal elsöpri a föld színéről. Az egyik serpenyőben ott van a pszichológushoz járás minden kényelmetlensége. A másikban pedig a feszítő probléma terpeszkedik. Igy aztán, mielőtt pszichológussal rémisztgetjük a kamaszunkat, néhány dolgot érdemes tisztázni magunkban:

Jó, ha eldöntjük, kinek keresünk szakembert.

Szerintem egyszerűbb magunknak, de léteznek olyan vakmerő szülők, akik a gyereküket kergetik pszichológushoz. Ezzel gyakran csak tetézik a bajt.

Mert a kamasz rendszerint tiltakozik. Pszichológushoz a hülyék járnak. Ő normális. A hülye pedig te vagy.

A tizenéves hiába vérzik számos sebből, kifelé azt mutatja, hogy egy birodalmi lépegető keménysége kutyafasza az övéhez képest. Egy motiválatlan kamasszal farkasszemet nézni nem csak szülőként, de pszichológusként is rettenetes.

A veronai buszbaleset után hónapokig dolgoztam a tragédiában közvetlenül érintettekkel.

Az egyik legizzasztóbb feladat azoknak a fiataloknak az elérése volt, akik súlyos traumán mentek keresztül, de elzárkóztak a segítségtől. Egyszer egy anyuka keresett meg a lánya miatt, aki a legjobb barátját veszítette el, de nem beszélt a fájdalmáról senkinek.

Az egyeztetett időpontban a lány utálkozó arccal lépett a szobámba. Mentségemre legyen mondva, már én is kimerültem a sokhetes kemény munkától, és hirtelen bőgni kezdtem, mert nem éreztem erőt az előttem álló csata megvívásához. Aztán valahogy összekapartam magam, és választás elé állítottam a döbbent lányt: vagy eljön hozzám iskolaidőben három alkalommal, amikor nem faggatom őt a gyászáról, vagy pedig egy általam ajánlott magánpszichológushoz fogja az anyja elrángatni, aki garantáltan hülyébb lesz, mint én vagyok.

A lány elröhögte magát. Néha a humor, az abszurditás és annak vállalása, hogy felnőttként is sebezhető vagyok, csodákat tesz a kamasszal való kapcsolatunkban. Hamar kiderült, hogy a diáklány a gyászával szépen dolgozik, viszont nem bírja elviselni, ha beleugatnak az életébe.

Néha a kamasz simán megküzd borzalmas eseményekkel is. A pszichológus ilyenkor csak azért kell, hogy lecsillapítsa a hisztérikus szülőket megállapítsa, indokolt-e a beavatkozás.

A pszichológus nem oldja meg a problémát, csak egy a sok rendelkezésre álló mankó között.

A katasztrófaközeli állapot nélküle is csillapodik, csak vele gyorsabb, egyszerűbb, zökkenőmentesebb. A szakember nem javítja meg a kamaszt szülői megrendelésre.

A gyerek érzékeny műszerként jelzi családi rendszerünk anomáliáit.

Ha magunk nem dolgozunk hozzáállásunkon, kapcsolatainkon, félelmeinken, akkor a gyerek nem fog rendbe jönni. Torz családi konstrukcióink megváltoztatása nélkül lehet, hogy az aggasztó viselkedésmintát meg tudja szüntetni egy ügyes pszichológus,

de előbb-utóbb a feszültség jelentkezni fog egy másik tünet formájában, esetleg egy másik családtagnál.

Mondjuk az egyik kölyköt sikerül kivakarni a többhónapos alkoholmámorból, amikor egyszer csak kötelességtudó nővére felszámolja szociális kapcsolatait, ráadásul soha többet nem mer tömegközlekedési eszközre szállni.

OLVASTAD MÁR?  A kamasz gyerekeim barátai

És persze akadnak tudatos kamaszok, akik maguk kérnek segítséget.

Általában ramatyul vannak (rendszerint szoronganak, levertek, szociálisan izoláltak, nincs önbizalmuk, lelkileg, de sokszor fizikailag is bántják magukat).

Szüleik – bár sok butaságot elkövetnek, de – olyan bizalomteli légkör megteremtésére képesek, amelyben a kamasznak nem ciki segítséget kérni.

A pszichológussal való rémisztgetés helyett először érdemes egy olyan biztonságos fészket megteremteni, ahol egymás jelzéseire érzékenyen és tapintatosan lehet reagálni. Így jó eséllyel épp a megfelelő pillanatban nyögjük be kölykünknek a már rég elraktározott pszichológus telefonszámát.

Egy jó szakember sosem osztja az észt. Inkább kérdez, hallgat, tapogatózik, új szempontokat vet fel,

segít a fókuszálásban, időnként hülyeségeket beszél, s ha jó fej, akkor ezt be is vallja. A meló zúzós részét a kliens végzi.

Kamaszterápiában rendszerint a szülő a megrendelő, a pszichológus viszont a gyerekkel dolgozik együtt, akinek terápiás célja sokszor szöges ellentéte a szüleiének.

Gyakran épp azért hurcolják a szerencsétlent szakemberhez, mert elképzeléseik különböznek. Sok felesleges körtől kímélnék meg magukat meg engem,ha már egy közös kompromisszummal érkeznének. Vagy legalább azzal az igénnyel, hogy közelítsük az álláspontokat. Én hajlamos vagyok a gyerek pártját fogni. Tudjatok róla, mielőtt hozzám külditek a gyerekeiteket.

OLVASTAD MÁR?  Hagyni kellene néha elbukni a kamaszt

Mindenkinek jót tesz, ha életében egyszer végigküzdi magát egy irányított önismereti folyamaton.

Amikor a kamaszunk megbolondul, gondoljuk végig, hogy megéri-e beléfeccölni a sok pénzt, amit a pszichológus kér. Neki még van elég ideje, hogy az önismeret magasabb szintjére lépjen. Érdemes azonban megfontolni, vajon nincs-e kedvünk magunknak elindulni ezen az izgalmas úton..

Ha szeretnél találkozni velünk, gyere el a következő rendezvényünkre, amelyről ITT olvashatsz. A rendezvény alapkérdése a kamasz identitáskírzise és ezzel együtt a mi megzizzenésünkHa érdekel, írj egy JÖVÖK-et ide: anyapara@anyapara.hu és küldjük is a részleteket!

Ha szeretnéd Lucát hallgatni, kattints IDE az Anyapara podcast csatornájára és hallgass ránk!

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!