Szerintem lányokat nevelni könnyebb, fiúkat viszont szórakoztatóbb
Világéletemben fiús anyuka voltam. Mármint abban a 10 évben, amikor csak fiaim voltak.
Világéletemben fiús anyuka voltam. Mármint abban a 10 évben, amikor csak fiaim voltak.
A kamasszal való egy fedél alatti vergődés életforma mellé néha beköltözik egy nyomasztó érzés, ami azt visítja a füledbe, hogy rég nem azt az életet éled, amit egykor civilizált, társadalmi normák
A műszempilláim ragasztgatása közben a kozmetikusom azon elmélkedett, hogy a húgom is volt nála, és el sem hiszi, hogy rokonok vagyunk, annyira különbözünk egymástól. Csukott szemhéjjaim mögött elmerengtem a rejtélyes
Elindult a tanév. Nélkülem. Csaknem 10 év után kiléptem a közoktatásból.
Ha összefutsz vele (nekimész véletlenül a boltban vagy mellette parkolsz le, esetleg koccantok az úton vagy véletlenül nem tudtok kilépni a zoom meetingből, akkor miket NE kérdezz meg tőle semmiképpen,
A kliens, akit megtiport az élet azért fordult hozzám, mert a kineziológusa felkapott lett, és nem tudta őt továbbra is vállalni a praxisában.
Pszichológusként serdülőkkel foglalkozni az egyik legnagyobb szakmai kihívás számomra.
A dolgok jelenlegi állása szerint 75 százalékban szuperanya vagyok.
Annyit hallunk a elviselhetetlen, lázadó kamaszokról, akik kikészítik szüleiket, de kevesebben írnak azokról, akik észrevétlenül jutnak túl ezen a viharos életszakaszon.
Amit itt olvastok, az egy olyan fiatal pszichológus írása, aki pedagógiai szakszolgálatban dolgozik, régebbi nevén nevelési tanácsadóban, aki úgy ismeri. Az ő külön engedélyével jelenik meg így az írása, amely