Egy nyár a kamasszal
A nyári időszak alkalmas arra, hogy azokat a szorongásaimat, amelyeket év közben a hétköznapok mederben tartására tett kísérleteim közepette elnyomok, friss erővel kukázzam elő.
A nyári időszak alkalmas arra, hogy azokat a szorongásaimat, amelyeket év közben a hétköznapok mederben tartására tett kísérleteim közepette elnyomok, friss erővel kukázzam elő.
Az év nagy részében mindennap találkozunk velük, a nyári lazaságban („most nem alszom itthon, most X alszik nálunk, most én alszom náluk, most még nem tudom, hogy hol alszunk”) pedig
Egészen elképesztő, hogy eddig ezt nem vettem észre. Illetve láttam már többször ezt a jelenséget, de valahogy legyintettem rá. Nem találtam feltűnőnek.
A hosszas karanténlét után lázasan készültem az idei nyárra, de amikor végre élesben játszhatunk, a régi emlékek rózsaszín máz nélkül csapnak arcul.
A kora ősz menetrendszerűen a nyár kipihenéséről szól, nincs ez máshogy most sem, bár az idei vakáció nem a megszokott módon volt strapás, hanem valami új, nyugtalanító módon.
Amikor egyetemista koromban önkénteseket toboroztunk sérült gyerekek táboraiba, igyekeztünk felvenni minden, a feladatra alkalmas lányt, és minden, a feladatra nem teljesen alkalmatlan fiút. Így alkottuk meg a „béna, de legalább
A nyárban az a jó, hogy mindig véget ér. Szeptember elsején megkönnyebbülve törlöm le magamról a félelemszagú izzadságot, a kölykeim újra biztonságban senyvednek a közoktatás bugyraiban.
Te is érzed a nyarat, forrón, színesen és illatosan? A kamaszaid szerte- széjjel, barátoknál, edzőtáborokban, külföldi nyaraláson, nyelvtanfolyamon és fesztiválokon járnak?
Még javában tart a nyár, bár valaki már visszaszámol, mert úgy érzi, hogy nagyon nehéz fenntartani az érdeklődését egy kamasznak és csak annyit lát, hogy naphosszat unatkozik az a kölök!
Ahogy nőnek egyre kevesebb lesz a közös nyaralás. Ezen lehet filozofálgatni, ellenpéldákat hozni, sajnálkozni, de tök mindegy, mert ez a tendencia. Most, hogy még előtte vagytok a "nagy közösnek", lenne