Úgy hiányoztál Mama!
Órák óta szedem össze a gondolataimat, mit is írhatnék ezzel a mostani májusi vasárnappal kapcsolatban, de leblokkolok folyamatosan.
Kinn ragadt a gyerek Londonban
Próbálom felfogni a telefonban elhangzottakat: Mama, nem tudok hazajönni karácsonyra. Hallok minden szót és értek is, de valahogy mégsem értem, csak hallom. Nem tud karanténban itthon is lenni; majd, ha visszamegy,
„Mama, félek, hogy itt ragadok.”
Biztos emlékeztek, hogy a nagyobb fiam Londonban egyetemista. Amikor telefonon beszéltem vele, hallottam a hangjából, hogy nem nagyon érti, miről is beszélek, amikor azt próbálom vele megértetni, hogy az április
Élet Londonban egyetemistaként
Fél éve éli a fiam a londoni egyetemisták hétköznapi életét. Hat hónappal ezelőtt izgalommal, félelmekkel, picit szorongva, de nagyon tettre készen és álmokkal telve indult Angliába. Azóta többször volt hosszabb-
Elrepült a gyerek
Eljött a nap, amikor a fiam elutazott egy másik országba. Ennek pont három hete. Nem tudtam írni mostanáig róla. Nem volt erőm hozzá. Igazából beszélni se tudtam róla nagyon még.
Kilövésre készülődve
24 nap. Ennyi nap múlva felszáll a vasmadár a fiammal és Londonba repíti. Oda, ahol az elkövetkező pár évét fogja tölteni, mint egyetemista. Önálló, érett srác, nem féltem. Áh, ez nem
Feltépett mindent, amiről azt hittem, hogy megemésztettem
Ilyen az, amikor két szerző egymásnak "irogat". Péter múlthéten arról írt (ITT), hogy a fia külföldön folytatja a tanulmányait és elég sanszos, hogy kint is marad. Sok olvasónkat megérintett a