Fél éve éli a fiam a londoni egyetemisták hétköznapi életét. Hat hónappal ezelőtt izgalommal, félelmekkel, picit szorongva, de nagyon tettre készen és álmokkal telve indult Angliába. Azóta többször volt hosszabb- rövidebb ideig itthon. Sokszor és sokat mesél a fiam, fotókat, rövid videókat is küld. Van, hogy csak bandukol az utcán valahonnan- valahová sietve épp és közben mondja fel a napját, ami megtörténik vele, ami foglalkoztatja, vagy csak úgy mutat egy vicces életképet a londoni utcáról. Nagyon szeretem ezeket az üzeneteit, mert így érzem, szagolom, jobban át tudom élni, ami vele történik. Drixler Imola írása.

Már túlvan a kezdeti döccenőkön, beilleszkedett és ennyi idő után már kialakult véleménye van a kinti egyetemista életről, az oktatásról, amit megél és úgy általában az emberekről.

Kint a felsőoktatás fizetős mindenkinek. Szögezzük le, hogy egy fizetős oktatás nyilván más lehetőségeket, színvonalat kínálhat, mint az ingyenes.

A tanévet megnyitó ünnepségen minden tanár felállt, bemutatkozott és mesélt személyesebben magáról.

Külön szóltak a külföldi diákokhoz : nagy szeretettel fogadják őket és várják a közös munkát velük. Ne féljenek, minden jó lesz, figyelni fognak rájuk nagyon.

Az első napokban, a gólyahét egy könnyed, ismerkedés volt, tele kalandozással az egyetem épületében, a városban. Volt bikarodeó, túrák a környéki pubokba, ismerkedő találkozók diákokkal, tanárokkal. A fiam szakán a tanárok külön szerveztek egy estét egy kibérelt sörözőbe, ahol korlátlan ital, étel fogyasztás volt. Az oktatók a diákok közt elvegyülve üldögéltek, söröztek és oldott, jó hangulatú beszélgetéseket folytattak.

Pont úgy, ahogy beülsz egy kocsmába a haverjaiddal. Csak itt Grammy- díjas tanárokkal, professzorokkal tetted ezt.

Ha a fiam az egyetemre beérve megállt egy pillanatra és körbenézett, hogy akkor most merre is induljon el az óriási épületben, ketten léptek oda hozzá, hogy megkérdezzék, segíthetnek-e neki; hogy érzi magát; minden rendben van-e. Az aulában szendvicsekkel, frissítőkkel, pólókkal várták őket reggelente.

OLVASTAD MÁR?  Érettségizni idegen nyelven? Szívás.

Folytassam? A múlt héten nem tudott adni kávét a menzás, mert épp elfogyott. Kárpótlásul kettő szendvicset, egy croissant és egy jegeskávét adott ajándékba kedvességből.

Értitek? Kedvességből. Innen csókoltatom a menzást.

A kolesz otthonos, 24 órás portaszolgálat működik. Hetente egyszer ajándék várja a koleszlakókat a portán: gyümölcsnap, süti nap, Valentin- napi ajándékok, nyeremények, hideg napon forró pasztát kapnak stb. Gondoskodnak és odafigyelnek rájuk. Ha éjfélkor veri le a biztosítékot a szobában valami, akkor éjfélkor jönnek segíteni a gyereknek.

Az oktatás csúcs. A tanárokat az első perctől fogva érdekelte, hogy kik is a diákok személy szerint, két hét után tudták mindenki nevét.

Folyamatosan azt érzi, hogy a tanároknak fontos, hogy ő hol tart, mit tud, mire képes és mit tud kihozni magából.

A kérdéseire választ kap, a tudásszomjának senki sem szab határt. Azt hozhatja ki magából, amire csak képes. Imádja.

Minden tanulónak van egy személyes „felügyelője”, aki figyelemmel kíséri az iskolai előmenetelét, a hiányzásait. Akihez fordulni lehet bármilyen problémával, aki elintéz dolgokat. Az egyetem figyel arra, hogy a diákok szeressenek odajárni, ami nemcsak abban merül ki, hogy az oktatók minőségi órákat tartanak, hanem apró gesztusokat tesznek, amik sokat tesznek hozzá a mindennapokhoz és rengeteget jelentenek a diákoknak.

Tudják, hogy sokan országot váltva érkeztek Londonba, ezért minden téren segítséget adnak a beilleszkedéshez

Külön figyelnek a számos országból érkezők étkezési szokásaira is, nemzetközi konyha várja a különböző helyekről érkezőket.

Apró dolog, de fontos egy másik világból érkező diáknak.

Figyelnek, hogy a tanulók is megismerjék egymást. Számos csoportmunkát adnak neki feladatba, közös beadandóba. Van közösségi szoba babzsákokkal, társasokkal, étkezési lehetőséggel. Sok olyan program is van, ahol a tanárok személyesebben megismerhetik a srácokat.

OLVASTAD MÁR?  A kamaszkort is meg lehet érteni

A karácsonyi banketten a 2 Grammy- díjas tanár is idióta karácsonyi pulcsiban és rénszarvas jelmezben kószált és sörözött a diákokkal. A nagyszínpadon a tanárok a diákok ellen kvízvetélkedőben mérettették meg magukat. A hangulat óriási volt. Szívatták egymást össze-vissza.

Annak ellenére, hogy a tanárok szakmailag nagyon magas szinten vannak, megközelíthetőek és emberiek maradnak. Semmi felsőbbrendűség nem érezhető.

A csúcstechnológiás milliós műszaki eszközökkel felszerelt hangstúdiókat önállóan, felügyelet nélkül is használhatják a diákok.

Rájuk bízzák. Megbíznak bennük.

A felszerelések, technikák, szoftverek mindig a legújabbak. Tehát, mire a diplomáját a kezében tartja majd a gyerek, tudja kezelni a legmodernebb eszközöket. Az elméleti oktatás mellett rengeteg gyakorlati is van, ami iszonyú fontos. Megtanítanak nekik mindent és nem majd az iskola elvégzése után kell önjáró módon elsajátítani a gyakorlatit.

A fiamnak mindenképp jó választás volt a kinti oktatás.

Szeret ott élni. Olyan lehetőségeket, tapasztalatokat szerezhet, amiket itthon soha. Hiányzik, de végtelen nyugalom van bennem, ha rá gondolok. Tudom, hogy éli és építi az álmát. Csillog a szeme, lelkes, tanul, szívja magába a tudást és élvezi minden pillanatát a jelennek.

Ebben a beszélgetésben a TANULÁSról, a továbbtanulásról beszélget Salát Luca és Szücs Szilvi. Kattints a képre és #Hallgassránk!

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!