A barátnő, a nővér, a feleség, ha negyvenes és futni kezd, az valamit jelez. Örül mindenki, hogy végre figyel az egészségre, hogy a képeken újra feszes az arcéle. De az a sok fotó, az esti futások, az új barátok, az időrabló tíz kilométerek. Valami megváltozott és már nem is biztos, hogy a futás a lényeg. Kárpáti Judit írása.
Minden megvan, maradt a semmi
Az évek, amikor este tízkor fejezed be, amikor azt hiszed már sosem lesz a tiéd, amikor hirtelen a tiéd lesz a siker.
A hónapok, amikor várod az sms-t, amikor jön az sms, amikor ott a gyűrű a kezeden.
A pillanat, amikor elengeded a biciklit. Még kitart a lendület, pár méter futás, aztán csak nézed, ahogyan a lábai tekernek, távolodik, a hátát nézed, nélküled halad.
Emlékszel?
Most meg állsz az úton, távolodik a gyereked, mögötted a sikered, melletted a férjed.
Míg eldöntöd, merre mehetnél tovább, miért is ne lehetne a cél egy bomba test, hogy magadat csúcsformába rendezd?
A pályán te vagy a nő, aki régi teniszcipőben edz. A férjed pólója, a jóganadrág, amit karácsonyra kaptál és kétszer volt rajtad, a futópályára futáshoz épp jó lesz. Négy hónap múlva kedd este. A sportpálya futókörén a tízedik kört futod, pont ugyanennyi van még hátra, hogy a napi nyolc”kili” meglegyen.
Kilinek mondják a csajok is, akik melletted futnak el, meg azok is, akiket leelőzöl, szóval fejben már te is.
Ott a belső pályán, a fehér pólós nő, félhosszú göndör hajjal, teniszcipőben pár hete kezdte, abban fut, amit otthon talált, a túlélésért küzd és azért, hogy legalább egy egész picit hasonlítson végre arra a nőre, aki kétszer körözte már le. Rád.
Aki sportmelltartóban és egy pici futónadrágban futsz, befont hajjal, ötvenezres futócipőben, nullához közelítő testzsír százalékkal, precízen kirajzolódó karizmokkal minden este kint vagy a pályán.
Valami, ami csak a tiéd
A félmaratoni távon 2008-ban 6625 férfi és 2285 nő indult, a maratoni távon 2545 férfi és 584 női induló regisztrált. Kilenc évvel később, 2017-ben 16822 férfi és 10555 nő állt rajthoz a rövidebb, 5231 férfi és 1918 nő startolt a klasszikus távon.
Majdnem tíz év alatt többszörösére nőtt azoknak a nőknek a száma, akik fogták magukat és vettek egy futócipőt, elindultak futni, elkezdtek rendszeresen edzeni,
versenyeken részt venni. És bárki tetszésétől függetlenül, maguk miatt, saját kedvükre valami olyat csinálni, amitől úgy érezhetik, a hétköznapokban valami egy kicsit jobb lesz, valamit, ami csak az övék.
„Az ok, amiért egy középkorú nő komoly sportolásba kezd, számos lehet, van azonban néhány jellemző kiindulási pont. Az egyik gyakran egy komoly betegség, ami elindítja egy egészségesebb életmód, így mondjuk a futás felé.
Innen aztán könnyen eljutnak akár a maratoni távokig is a nők és a cél már nem is annyira biztos, hogy az egészség. Egy bizonyos réteg számára pedig elfogadhatatlan az öregedés, és amikor elértek sok mindent, a gyerekük már nem veszi igénybe minden idejüket és egy stabil házasságban élnek, rájönnek, hogy most kell még rákapcsolni és igazán jól kinézni.
Elcsépelt, de a fiatalság kultuszában élünk, dacára annak, hogy egyre öregedő társadalom ez.
Meg kell őrizni a fiatalságot és a nőknek ez a férfiaknál nehezebb. Ahogyan csökken a nemi hormonok szintje, úgy lesz küzdelmesebb a feszes testet megtartani, mind több munkát igényel jó formában maradni. „– mondja Dr. Vizi János pszichiáter.
Ahogyan aztán egyre komolyabbá válik a kikapcsolódásnak, az egészségért végzett testedzésnek induló sportolás, úgy nyernek teret más dolgok is ezeknek a nőknek az életében.
„A technikai sportcuccok drágák, de ha a többieknek is van, akik szemben futnak, akkor egy idő után be kell szerezni. Akár plusz munka, azaz időbefektetés árán is. A barátok közül azok értékelődnek fel, akik szintén sportolnak, „úgy”esznek, akikkel ezekről a témákról lehet beszélgetni.
Az, hogy a férjüknek a kicsit gömbölyűbb formájuk tetszett, sokszor nem is számít, kizárólag maguknak akarnak tetszeni és igenis elérik a kisebb fenékméretet. Ami egy másik férfinak mégis megtetszhet.„– sorolja a szakember a „tüneteket.”
Újra te
De akkor itt vagy megint te; mondhat bárki bármit. Neked most így a jó, nem számít senki más. Az új testeddel a pályán kívül sem a belső körben futsz egy ideje. Tiéd a magadra osztott abszolút főszerep. „- Te figyelj már, ez az órát mutatja vagy valami mást?” „- Az olajszintet, miért kérdezed?” „- Csak azért, mert azt hittem óra és öt múlt rajta. A napközi épp most zár.” És rohansz lélekszakadva, mert a pasi kocsijában teljesen elfelejtetted, hogy van egy második osztályos gyereked.
„Anyu, ráértek holnap? Értekezlet lesz… Igen, rá kéne vigyázni, csak pár óra az egész.” És rohansz lélekszakadva, mert abban a lakásban ott az a férfi, aki most úgy tűnik, a férjednél jobban tudja, mi lenne a jó, neked.
Lehagytad az életed és hiába tűnt jó ötletnek a bomba test, az új izgalmak, mégis, de jó lenne, ha újra utolérne, a férjed, a gyereked.
Sorban állnak az ítélkezők, csak te tudod pontosan, hogy ez is csak addig tart, míg az a nő a szatyrokkal a 44-es nadrágban körül nem néz egy pillanatra. Akkor felveszi a férje pólóját, a teniszcipőt, a gyűrött jóganadrágot a szekrény aljáról, kimegy a pályára és a belső sávban lassan futni kezd.
Ha szeretnél beszélgetéseket hallgatni futás közben, kattints IDE és máris #Hallgassránk!
Oszd meg a véleményed velünk!