Amikor megszületett a második fiam is, azt gondoltam, hogy ha nagyobbak lesznek, akkor majd biztos hétvégente le kell vágni egy disznót, mert a minimum adagjuk annyi kaja lesz. Tévedtem. Egy marhát kéne levágni, talán az elég lenne vasárnap estig. Miután se disznót, se marhát nem tartunk otthon, ellenben vadászni se járunk, ezért ezt a rengeteg ételt máshonnan kell beszereznem. És igen, jól látjátok nem vagyunk vegetáriánusok. De még lehetünk. Drixler Imola írása.

Azt hiszem, egy kamasz fiú nem eszik, hanem zabál.

Mindent, ami a szeme elé kerül. Egy kitétel van: ne legyen egészséges. Legyen zörgős papírba csomagolva; meg lehessen venni valami fancy helyen; orrba- szájba legyen reklámozva; jó sok pénzbe kerüljön; legyen tele cukorral; zöldséget, gyümölcsöt lehetőleg ne tartalmazzon és

anya hörögjön, ha meglátja.

De anya hálásan emlékszik vissza, milyen volt, amikor a pufók kisgyereke két pofára falta a tökfőzeléket, natúr husival, így nem adja fel a harcot és ádáz küzdelmet folytat a gyermek egészséges étkeztetéséért. Amikor beköszönt a suliszezon, akkor viszont hatványozottan nehezebb a kölök etetése.

Reggelizni kell.

Pár falat is jó lenne indulás előtt, de az enyéim képtelenek enni olyan korán reggel. 7-kor indulunk, ilyenkor még alapjáraton működnek: mosakodás, öltözködés, autóba be, üveges tekintettel előre bambulás. Enni kizárt. De még egy kakaót sem bírnak meginni. Egy joghurtot néha megesznek a suliban.

Állítólag.

Őszi- téli időszakban minden reggel facsarok narancs vagy grapefruit levet. Ezt imádják. Én pedig szuperanyának érzem magam! De minimum hősnőnek.

OLVASTAD MÁR?  Egyetemisták, pályázzatok ötletekkel!

Én a szendvicscsomagoló anyuka vagyok.

Zsömle, felvágott, sajt, paprika. Általában ez. Szalámit nem lehet a fogszabályozó miatt. Barna, magos zsömle, teljes kiőrlésű pékáru nem lehet, az már kezd az egészséges táplálkozás irányába mutatni- marad a fehér. Már paprika sem lehet. Rájöttem, hogy a disznófülű kiveszi a zsömléből és kihajítja.

Salátát viszont szívesen eszik. Nem értem, azt miért, de jobb nem firtatni. Tömöm vele a gyereket és kész.

Másik furcsaság: csak reggel frissen elkészített szendvicset eszik. Az előző este elkészítettet nem.  Még behazudtam azt is, hogy aznap reggel gyártottam, gyarló anya vagyok, ez van. De nem tudtam átverni, így marad a picit korábban kelés.

Gyümölcsöt szeretnék adni neki minden nap: almát, banánt, szőlőt.

Almát nem tud a fogszabályozó miatt. Banán nem, mert az túl puha és összenyomódik. Dobozt nem hajlandó cipelni, próbálkoztam vele. A szőlő meg biztos túl zöld, meg apró, azt sem kér.

A te gyereked is hajlandó kilószámra enni a gyümölcsöt, ha meghámozod, feldarabolod és szépen egy tálkában elé rakod?

Úgy örömködik és kurjongat, mintha legalábbis Nutellát kapna. Még a gyümölcsre csorgatott méz ellen sem tiltakozik. De, ha ott van a tálon egy darabban, netalántán még héja is van, akkor nem kell! A fene se érti ezt.

Nasi gyanánt kölesgolyókat és általam sütött sütiket hajlandó iskolában még enni, illetve a büfében ischlert, kakaóscsigát és hasonlóakat.

Az iskolai menzát nem hajlandó megenni.

Nem volt egyik fiam sem válogatós, de a suli kajára egyik sem fanyalodott rá. A kérdésre, hogy: mi volt az ebéd az oskolában?- egy ideig válaszoltak. Aztán egy idő után fogalmuk sem volt, mit ebédeltek. Pont úgy, mint ovis korukban.

Honnan is tudták volna, hisz le sem mentek a kantinba. Úgyhogy többet nem fizettünk iskolai menzás csekket.

Akkor mit ebédeljen a gyerek? A srácok leleményesek: kitalálták, hogy ebédszállítótól rendelnek egész hétre, a drága büfés néni berakja a hűtőbe, majd megmelegítve azt eszik. Most már ott tartunk, hogy apukához rendelnek és suli után ott ebédelnek.

OLVASTAD MÁR?  Pedagógus Kossuth-díj

Ha zsebpénzükből futja, akkor elcsatangolnak valami junk foodot enni. Én nem vagyok hajlandó ilyennek etetni őket.

Következetesen megtagadom tőlük az ilyen kéréseket. Tudjátok, amikor faarccal közlöd velük: Nem, van otthon normális kaja. Ilyenkor nyúlik a kamaszok arca rendesen.

ITT írtunk arról, hogy sokszor mi is kicsit túlparázzuk a témát, és érdemes néha a fától látni az erdőt. ITT arról gondolkodtunk, hogy igaz-e az, hogy a suliban mindig rossz a kaja. ITT pedig arról, hogy néha el kell engedni a kamaszt, hogy “beüljön” valahová, mert ez is egyfajta közösségi élet.

Hát így vagyok: a srácok, a suliszezon és az étkezés. Nálatok hogy megy ez?

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!