Most azokhoz a kedves anyukákhoz (elvétve apukákhoz) szólunk, akik minden reggel csomagolnak a kis – vagy nagy kamasz gyereküknek uzsonnát. Azoknak a kamaszoknak, akikről köztudott, hogy naponta minimum ötvenszer néznek be a hűtőbe, még akkor is ha egyáltalán nem éhesek. Azoknak a kamszoknak, akik minden áldott nap délután négy körül felhívnak vagy küldenek egy (előre beállított) sms – t, azzal a kérdéssel, hogy

van otthon kaja?

Azoknak a kamaszoknak, akik mindig éhesek. Attól a pillanattól kezdve, hogy reggel a kezébe nyomtad a szalámis szendvicset (szendvicseket), amit gondosan (vagy éppen írtóra összedobva, mert siettél) elkészítettél két sorsa lehet “szegénynek”. Az egyik, hogy már az első szünetben megeszi az összeset és várja a sulis menzát délben. Aki nincs befizetve –  mert azt tudjuk, hogy a suliban mindig rossz a kaja – , és nincs az iskolában büfé – amiről minden épeszű szülő tudja, hogy vagy ehetetlen, vagy aranyárban ad egy párizsist – , akkor következik a suli utáni zsebpénz költekezés. Egész pontosan zsebpénz költekezés a haverokkal, barátnőkkel. Remélem elég plasztikusan írtuk le a folyamatot ami idáig vezetett. Mi szóltunk!

OLVASTAD MÁR?  Tíz dolog ami előtt tízig számolj mielőtt kimondod a kamasznak

És akkor itt álljunk meg egy percre és gondoljunk egy kicsit vissza a saját kamaszkorunkra. Nagy valószínűséggel mi is vittünk uzsonnát othonról, de ha mégsem, akkor én még élesen emlékszem a sulis reggelire (!), ami tejeskávé volt kiflivel. Szóval volt kaja. Ebédre is. És akkor még ettük is.

És mégis minden gondolatunk az volt, hogy mikor ülünk már be valahova a többiekkel?

Mindegy, hogy hova. Ami a közelben van. Ahol leülünk páran és b-e-sz-é-l-g-e-t-ü-n-k. Mindegy miről. Ki tudja már, hogy miről! Semmi különösről. Tehát amikor megpróbálod megtudni, hogy mégis “miről beszélgettetek annyit”, akkor

a semmi különösről válasz tök rendben van.

Értitek? És azt is értitek, hogy ha megengeded neki (és kifizeted), hogy egy héten egyszer beüljön valahova a többiekkel, akkor azzal nagyon jót teszel neki. Lehet, hogy aznap nem a “te szendvicsedet” eszi és ez sokkal többe kerül neked, de megéri.

Megéri azért, mert örül neki, hogy elhívják őt beszélgetni.

Megéri, mert ez az önállósodás egyik lépcsőfoka.

OLVASTAD MÁR?  A szentek élete

Megéri, mert tele lesz élménnyel. Igen, ilyen típusú élmények is kellenek.

Megéri, mert az iskolán kívül is találkozhat a barátaival.

Ennél is – mint annyi minden másnál a kamaszok életében -, érdemes előre tisztázni a játékszabályokat. Nyilván nem arról van szó, hogy mindennap a suli után beülünk valahova elrázni a zsebpénzt. Nem. Beszéljetek erről, legyenek szabályok: mikor, mennyit. Tudjatok arról, hogy kivel van. Ha ez megvan, akkor engedd, hogy “beüljön” valahova a többiekkel.

Fotó: pexels.com

 

Oszd meg a véleményed velünk!