A hosszas karanténlét után lázasan készültem az idei nyárra, de amikor végre élesben játszhatunk, a régi emlékek rózsaszín máz nélkül csapnak arcul.
Az év nagy részében mindennap találkozunk velük, a nyári lazaságban (“most nem alszom itthon, most X alszik nálunk, most én alszom náluk, most még nem tudom, hogy hol alszunk”) pedig
Januárban esett le.
Pszichológusként serdülőkkel foglalkozni az egyik legnagyobb szakmai kihívás számomra.
Mindenkinek vannak olyan berögzült mondatai, jó szándékú kérdései a kamasz gyereke felé, amelyek minden bizonnyal teljesen feleslegesek vagy éppen egyáltalán nem “hatékonyak”.
Előre szólok, ez az írás nem fog kesztyűs kézzel bánni az anyákkal. Látszólag rossz fej leszek magunkkal szemben, és ennek két oka van.
Munkaidőm jelentős részében síkideg gimnazistákat győzködök arról, hogy egy vacakul sikerült érettségi nem a világ vége.
A kamaszkort sokszor csak a kamaszoknak tulajdonítjuk. Ők azok, akik “megváltoztak”, akiket éppen nem érdekel semmi, nem motiváltak, keveset beszélnek, viszont annál többet mobiloznak. Nagyjából ennyi. Szücs Szilvi írása.
A legtöbb kutatás konklúziója, hogy a nemi orientáció alakulásában összetett genetikai tényezőkön túl a méhen belüli hormonális hatásoknak óriási szerepük van, de egyelőre nem kizárható, hogy későbbi környezeti tényezők is
A legutóbbi beszélgetésünk a büntetésről és a jutalmazásról gondolatai dolgoznak bennem: büntetés, jutalmazás.