Munkaidőm jelentős részében síkideg gimnazistákat győzködök arról, hogy egy vacakul sikerült érettségi nem a világ vége.
Zsebpénz témában általában parázunk.
A kezembe akadt egy cikk az Educatio folyóiratból, mely két kutatás eredményeit összegzi a diplomás családok gyermekeivel kapcsolatban.
A sok bonyolult helyzet mellett – amit generál egy kamasz gyerekkel való élvezetes együttélés – vannak a látszólag egyszerűnek tűnő dolgok, amiket képesek vagyunk túlbonyolítani.
A kamaszkort sokszor csak a kamaszoknak tulajdonítjuk. Ők azok, akik „megváltoztak”, akiket éppen nem érdekel semmi, nem motiváltak, keveset beszélnek, viszont annál többet mobiloznak. Nagyjából ennyi. Szücs Szilvi írása.
Pszichológusként serdülőkkel foglalkozni az egyik legnagyobb szakmai kihívás számomra.
Csepp mázlival a gyereked kamaszodásával nem csak egy, hanem sokkal több pár büdös láb szagához kell hozzászoknod.
Ahogy nőnek a gyerekek (kamaszodnak) elvileg mindenre valahogy több időnk jut.
A kérdés már önmagában lehet megosztó, hiszen ha semmi másban az életben, de a gyerekkel kapcsolatban pont az a lényeg, hogy semmit, de tényleg semmit nem vársz tőle cserébe.
A dolgok jelenlegi állása szerint 75 százalékban szuperanya vagyok.