Egészen elképesztő, hogy eddig ezt nem vettem észre. Illetve láttam már többször ezt a jelenséget, de valahogy legyintettem rá. Nem találtam feltűnőnek. Nem éreztem azt, hogy nekem szól. Hogy felkavarhat. Hogy ezzel nekem kezdenem kell valamit. Bábel-Szücs Szilvi írt erről a felkavaró jelenségről. Kérdezem én: hűtőt nyitogatni szoktál-e?

Délelőtt indul a teszt. Kávézgatok, épp próbálom a tegnapi kaja cunamit értelmezni. Közben lesben ülök. JÖN. Az egyik.

Közeledik félálomban, észre sem vesz és megy. Dülöngél. Mert álmos. Délben. És kinyitja a hűtőt. És becsukja.

Gyakorlatilag fizikai képtelenség, hogy a nyitás-zárás közben eltelt időben bármit is megnézzen a hűtőben. Nem. Csak kinyit, benéz, becsuk. Fél óra semmittevés, én pakolok és pakolok megint (mondjuk ezt is megfigyelhetné már egyszer valaki), készítem a reggelit, iszom a második kávémat, elmélkedek, tervezem, hogy mi lesz a következő nap menüje: maradékok vagy csak víz és rendhagyó módon téli böjt. És akkor,

megint jön. Most a másik. És kinyitja a hűtőt. Belenéz és bezárja. És nem beszéltek össze. Ez látszik a járásukon. Őszinte!

És ez megy egész nap, amikor otthon vagyunk. Olyan, mint egy pótcselekvés. Talán arra gondolhat, hogy

“oké, ezt most elolvasom a könyvemben vagy lejátszom a telefonomon, de előtte basszus kimegyek és kinyitom-becsukom a hűtőt!”

Délutánra ez annyiban változik, hogy hosszasan hagyja nyitva és némán körülnéz, hogy mi van a hűtőben. De például nem kérdez semmit. Mert akkor talán lenne értelme ennek a mozdulatnak. Nézem a fejét, hogy mire gondolhat? Nem jövök rá, pedig mindkettőt ismerem elég jól.

Estére jön meg a katarzis: kérdeznek!

“Megint nincs semmi ehető a hűtőben?”

“Nincs valami édesség?”

“Szóda elfogyott?”

“Tényleg ma sem eszünk semmit?!”

“Úristen, ez a kaja már KÉT napos!”

“Bor bezzeg van, de szóda vagy üdítő a szegény kamaszoknak, na, az nincs!”

“Mindig csak magatoknak vesztek inni?”

“Ki ette meg az összes vajkrémeeeet?”

És reggel, mint ha mi sem történt volna, kezdődik elölről.

Egy nap átlaga: két kamasz minimum tizenötször nyitja ki egy nap a hűtőt, abból kétszer kérdez olyat, amire lehet válaszolni. Kérdezem tőlük, hogy mégis miért csinálják, mert komolyan érdekel. Röhögünk. Nem is emlékeznek, nem is értik amit kérdezek, de annyit mindegyik megjegyez, hogy lehetne egy kicsit több kaja…

És akkor megjönnek a haverok. Először kedvesek, de én már látom a fenevad nyitogatási hajlamot a szemükben!

És basszus elkezdik nyitogatniiiiii!

Elmesélem nekik a történetet, kissé szabadkoznak, hogy ilyet tettek, nem nyúlnak ők máshova ne aggódjak, például fiókkat nem nyitogatnak, mondja az egyik…nevetünk. Elmesélik, hogy ha hazamennek, ott is nyitogatják a hűtőt. Nem tudják miért, így szokták meg…

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!