“Még csak 16 éves, hát ő még gyerek!” Ismerős? Egyszer gyerek, utána meg “viselkedj felnőtt módjára”- mondjuk, miközben parázunk, hogy mit tesz a következő pillanatban. A kamasz felelőssége egészen jól körülhatárolható, viszont kevés szülő él vele.

Mi lenne, ha kipróbálnánk, hogy bizonyos dolgokat megtanítunk nekik és utána tájékoztatjuk arról, hogy innentől ez bizony az ő felelőssége, hogy eldöntse: elvégzi, megcsinálja, nem csinálja, elhalasztja vagy nem érdekli. Ha viszont nem teszi, akkor azért felelnie kell.

Meddig terjed a mi felelősségünk és hol kezdődik az övék?

Példák, amelyeket egytől – egyig végig kell csinálnod vele, tehát nem csak szóban, hanem tettekben is! Sokszor kis dolgok teszik önfeledté a napjankat.

  • Ha megtanítottuk a wc kefe használatára, akkor az ő felelőssége, ha nem használja. Ezért számonkérhetjük. Megtanítani=ott állni vele és egész konkrétan a folyamatot végigvinni.
  • Megtanítani a szemeteszsákot kivenni a tartójából és levinni a nagy kukába. Próbáltátok már végignézni, amikor félúton beakad és nem érti, hogy miért?
  • Megtanítani arra, hogy a wc papír guriga papír nélkül a szemetesbe való.
  • Végigvinni azt a folyamatot ahogy a szennyes ruha elkerül valahogy (sokszor érezted már azt, hogy itt megakad a gondolkodás?) a mosógépbe.
  • Néhányszor elismételni a műveletet, ahogy a mosatlan tányér, pohár, evőeszköz tiszta lesz.
  • Végigkísérni őt azon a rögös úton, ahogy a kölcsönkért telefontöltő, számítógép zsinór, hosszabbító visszakerül az eredeti tulajdonosához, így nem kell munkaidő kellős közepén hazakocsikáznod, mert hiányzik a táskádból a töltő és lemerült a laptopod.
  • Villanyszámlát lobogtatva megtanítani arra, hogy ha nincs a szobájában, akkor a villanyt kapcsolja le. Ötödik esetnél zsebpénz megcsapolása a számla javára.

Sok anyában óriási csalódás következik be amikor kamaszodik a gyerek és azt tapasztalja, hogy bunkó vele, felesel, nem érdekli amit mond, stb. Miközben úgy érzi, hogy éveken át szolgálta őt, mindent megtett, minden kérést teljesített.

A hálátlan gyerek!

Ha évekig (mindig a korának megfelelően) nincs felelőssége gyakorlatilag semmiben a gyereknek, akkor miért kérjük számon gong ütésre amikor elkezd kamaszodni? Azért mert már ő is szőrösödik vagy éppen mutál a hangja? 12 – 18 éves korig minden korszaknak megvan a maga felelősségszintje.

12-14 éves kor között: a fentiek és ehhez hozzájön a tanulás, ami igenis az ő felelőssége, hiszen senki nem tudja helyette megírni (ugye nem?!) a házi feladatot, elkészíteni a prezentációt a suliba és felkészülni a felvételire. Segítségkérés elsajátítása. (Nem értem, de megkérdezem, ahelyett, hogy azonnal feladnám.) Az önkéntesség becsempészése a mindennapokba. Segítek, de ezért nem kérek cserébe semmit.

Nem kell elolvasni ezt a részt: tudom, hogy ezzel nem leszek népszerű, mert tele van az internet anyukás blogokkal, ahol arról panaszkodnak, hogy már megint mennyi különfeladatot kap a gyerek, amit nekik (nem a gyereknek) kell otthon megcsinálni. Kivágni, összergaasztani, megírni, lemásolni, újra megírni, kiszínezni, mittoménmégmitcsinálni. Nem. Ez nem a te dolgod. Ha kézműveskedni támad kedved, csinálj saját magad kedvére, jobb lesz így mindenki kedve körülötted.

15-18 éves kor között: a fentiek tökéletesre fejlesztése, tanulás teljesen önállóan. A segítségkérés szintén önállóan, probléma felvetés és azokra való megoldás variációk kigondolása, vitatkozás képessége. Nyári munkavállalás. Egyszerűbb ételek magabiztos elkészítése. A felvételire felkészülés, teljes felelősség a témában a sikerért és a kudarcért egyaránt. B – terv kidolgozása a szülőkkel közösen, de az ő kezdeményezésére.

És akkor még a legfontosabbat nem is írtuk: megtanítani őket (és magunkat is) arra, hogy beszéljenek az érzéseikről, mondják el, hogy mi zavarja őket, minek örülnek nap, mint nap.

Fotó:www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!