“Még csak 16 éves, hát ő még gyerek!” Ismerős? Egyszer gyerek, utána meg “viselkedj felnőtt módjára”- mondjuk, miközben parázunk, hogy mit tesz a következő pillanatban. A kamasz felelőssége egészen jól körülhatárolható, viszont kevés szülő él vele. Szücs Szilvi írása.

Mi lenne, ha kipróbálnánk, hogy bizonyos dolgokat megtanítunk nekik és utána tájékoztatjuk arról, hogy innentől ez bizony az ő felelőssége, hogy eldöntse: elvégzi, megcsinálja, nem csinálja, elhalasztja vagy nem érdekli. Ha viszont nem csinálja, akkor találjon ki helyette valamit:

mert valamit csinálnia kell. Ez világos.

Meddig terjed a mi felelősségünk és hol kezdődik az övék?

Példák, amelyeket egytől – egyig végig kell csinálnod vele, tehát nem csak szóban, hanem tettekben is! Sokszor kis dolgok teszik sokkal könyebbé a napjankat.

  • Ha megtanítottuk a wc kefe használatár, akkor az ő felelőssége, ha nem használja. Ezért számonkérhetjük. Megtanítani=ott állni vele és egész konkrétan a folyamatot végigvinni.
  • Megtanítani a szemeteszsákot kivenni a tartójából és levinni a nagy kukába. Próbáltátok már végignézni, amikor félúton beakad és nem érti, hogy miért?
  • Megtanítani arra, hogy a wc papír guriga papír nélkül a szemetesbe való.
  • Végigvinni azt a folyamatot ahogy a szennyes ruha elkerül valahogy (sokszor érezted már azt, hogy itt megakad a gondolkodás?) a mosógépbe.
  • Néhányszor elismételni a műveletet, ahogy a mosatlan tányér, pohár, evőeszköz tiszta lesz.
  • Végigkísérni őt azon a rögös úton, ahogy a kölcsönkért telefontöltő, számítógép zsinór, hosszabbító visszakerül az eredeti tulajdonosához, így nem kell magyarázkodnod, hogy miért szakadt meg a zoom meeting, mert nem találod a töltőt és lemerült a laptopod.
  • Villanyszámlát lobogtatva megtanítani arra, hogy ha nincs a szobájában, akkor a villanyt kapcsolja le. Ötödik esetnél zsebpénz megcsapolása a számla javára.
  • A mi lesz a reggeli, ebéd, vacsora hármasból mindennap egyet válasszon (ha többen vannak mégjobb) ki és gondoskodjon magáról. Ehhez mutasd meg neki a hűtőnyitogatást úgy, hogy nem csak kinyit-benéz-becsap, hanem alapanyagokat választ az étkezéshez.
OLVASTAD MÁR?  47 nap van még a pályázat leadásáig

Sok anyában óriási csalódás következik be amikor kamaszodik a gyerek és azt tapasztalja, hogy bunkó vele, felesel, nem érdekli amit mond. Miközben úgy érzi, hogy éveken át szolgálta őt, mindent megtett, minden kérést teljesített.

A hálátlan gyerek

Ha évekig (mindig a korának megfelelően) nincs felelőssége gyakorlatilag semmiben, akkor miért kérjük számon gong ütésre amikor elkezd kamaszodni? Azért mert már ő is szőrösödik vagy éppen mutál a hangja?

12 – 18 éves korig minden korszaknak megvan a maga felelősségszintje.

12-14 éves kor között: a fentiek és ehhez hozzájön a tanulás, ami igenis az ő felelőssége, hiszen senki nem tudja helyette megírni (ugye nem?!) a házi feladatot, elkészíteni a prezentációt a suliba és felkészülni a felvételire.

A segítségkérés megtanítása, ami egész életére fontos ismeret lesz. Hány olyan felnőttet ismertek, akik nem tudnak segítséget kérni.

Visszatérve a kamszra: nem értem, de megkérdezem, ahelyett, hogy azonnal feladnám.

Illetve fontos az önkéntesség becsempészése a mindennapokba. Segítek, és ezért nem kérek cserébe semmit.

15-18 éves kor között: a fentiek tökéletesre fejlesztése, tanulás teljesen önállóan.

A segítségkérés tökéletesre fejlesztése, probléma felvetés és azokra való megoldás variációk kigondolása, vitatkozás képessége.

Nyári munkavállalás. Egyszerűbb ételek magabiztos elkészítése. A felvételire felkészülés, teljes felelősség a témában a sikerért és a kudarcért egyaránt. A hogyan továbbra vonatkozó B – terv kidolgozása a szülőkkel közösen, de az ő kezdeményezésére.

OLVASTAD MÁR?  Hajtom a gyereket

Szándékosan nem hoztam a karantén nehézségeit, mert a fentiek minden körülmény között felszínre kerülnek. Talán most méginkább, amikor több időt töltünk együtt. Ebben segíthet a rutinjaink átgondolása, újak kialakítása, régiek elhagyása. Vagy éppen olyan rituálék behozatala a mindennapokban, amelyeket “normál időben” ritkábban csinálunk.

Fotó:www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!