Munkám és a magánéletem során sokszor tapasztalom, hogy a rutin (ismétlődő cselekvés, ami segít bizonyos képességek fejlődésében, támogatja a folyamatosságot, az a bizonyos “csukott szemmel is”) segítségemre van.

Előre eltervezett, kiszámítható dolgok ezek, amelyek részei a mindennapjaimnak. Szücs Szilvi írása.

A rutinok és a rituálék

Régóta fennálló rutinom, az ébredés utáni pohár víz, majd a kávé kétszer. A reggeli közben átnézett feladatlista, a rutinszerű áthúzom vagy bekarikázom. De napi rutinom lett az ebédidő átértelmezése futás képében.
Ugyanakkor a rutinok és a rituálék átfedik egymást.
A közös étkezések az állandó karantén társaságomban (fiam) rutinok, ugyanakkor egyfajta rituálévá is vált, hiszen jó alkalom arra, hogy beszélgessünk és mivel olyan sokszor előfordul az, hogy együtt eszünk,
emiatt rituálénkká vált, hogy behozunk látszólag lényegtelen, könnyedebb híreket, gondolatokat, emlékeket az asztalhoz.
Az ebédek vagy vacsorák sokszor gyorsan lemennek, mert most nem azt jelentik, mint “régen”, hogy összegyűltünk otthon enni, hiszen mindig otthon vagyunk. Én “terítős” vagyok, tehát mindig van szalvéta, alátét, dobozból sosem, nekem ez valamiért fontos. Jobban esik az étel, ha rendesen tálalom.
Viszont amikor van rá lehetőség – és ez nem csak ünnepeken vagy hétvégén-, akkor szépen megterítek. A gyerekek röhögnek, amikor a szalvétát beleteszem a pohárba- ezt még egy profitól tanultam-, vagy amikor jövök a legújabb terítőmmel.
Arra gondolok, hogy ezek a dolgok, mivel egyikhez sem ragaszkodom görcsösen, megmaradnak bennük. Ami jó dolog.
A nap lecsengetésére ugyanúgy szükségünk van, mint a nap elkezdésére. Amikor mindennap Ctrl.Q-val bezárom a két munkahelyi kommunikációs felületemet az olyan rutinból lett rituálé amit mindennap “megünneplek”.
És igen, attól még, hogy ünneplem a “Ctrl.Qt”, nem azt jelenti, hogy utálom. Sőt.

Rutinból rituálé

Egy pohár bor, koccintás a napra lehet olyan rituálé, ami elválasztja a munkát és a magánéletet. Szép pohár és jó bor. Ezeket ne csak az ünnepekre tartogassuk, hanem a mindennapi életünk részeként vessük be őket! Sosem értettem, hogy nem lehet használni hétköznap ezt vagy azt a poharat vagy tányért, úgy telnek el az évek, hogy ott porosodik a Herendi.
Ez azt is szimbolizálja, hogy a hétköznapok ugyanolyan fontos részei az életünknek, mint a hétvégék vagy a szabadnapok. Hogy minden nap lehet egy ünnep valamilyen szempontból, ezáltal
a kamasz is sokkal többször lehet részese annak az élménynek, hogy nemcsak a szívás van kedden, szerdán csütörtökön, hanem az öröm is. Mindegy miből táplálkozik.
Ha jobban belegondolok minden reggel sepregetek egy kicsit és letörtlöm az asztalokat. Ez már egy rutin, de például ugyanez nyáron a balatoni házban azt jelenti, hogy a ház előtt gyomlálgatok pár percet. (Kicsit fura titkaim ezek, de vállalom.)
Ahogy számba vesszük az elmúlt évet, érdemes a rutinjainkat is megvizsgálni, újraértelmezni, leváltani.
Lehet, hogy eddig így volt, de most másképp lesz. Új rutinok jöhetnek és régiek mehetnek. Akiknek családi hagyományokból érkeztek a rituáléik, azoknak is érdemes újra elővenni ezeket és “ünnepelni” vagy éppen elvetni, újat találni.

Nektek milyen rutinotok és milyen rituálétok van?

Melyek azok, amik az elmúlt egy évben jöttek? Mik azok, amiket elhagytatok? Melyik rutinotokból lehet néha rituálé?
A párotokkal mik a rituáléitok? Mennyire tudjátok ezeket megújítani?
A kamasszal mi a rutinotok (nekem például a hétköznap reggeli teafőzés, ami ha elmarad szól érte, pedig mondja, hogy ő is elkészíthetné, de neki ez így olyan jó)? Neki van-e valamilyen rutinja? És rituáléja?
Rutin és rituálé. Segítenek egyensúlyt tartani.
A témában Esther Perel előadása inspirált.

Oszd meg a véleményed velünk!