Timi és Kriszta szembenéz a pénzügyi helyzetével

Két élettörténet, két világ, két nő. Ami mégis közös bennük az a korunk és az, hogy az utóbbi évek tapasztalásai miatt rájöttek: valamit kezdeniük kell azzal a gondolattal ami egyre többször jut eszükbe. „Mi lesz velem pár év múlva? Miből fogok élni?” Nekem ilyenek legtöbbször éjszaka vagy hajnalban jutnak eszembe, amikor felébredek és nem tudok visszaaludni. Kiss Mónika az Anyapara pénzügyi szakértője két valós élettörténet alapján próbál segíteni valós pénzügyi kérdésekben. Tehát Timi és Kriszta szembenéz a pénzügyi helyzetével.

Timi budapesti negyvenes, nemzetközi fuvarozók ügyeit intézi, általában 8, de ha hajrá van, 10-12 órában is

Egyáltalán nem keres rosszul, bónusz is van, de mintha a munkahelyéről az ajtón kilépve maga mögött hagyná a higgadt, jól szervező, mindig megbízható énjét is. Nem csoda, 38 éves volt, amikor férjével elváltak és a 14 és 7 éves lányok mellett még vidéken élő betegeskedő idős szülei is a közvetlen család részei.

Mókuskerékben érzi magát,

a barátai szerint jogosan: rohanás az iskolába, az autóban a munkahely felé telefon az édesanyja kontrollvizsgálata miatt a vidéki kórházba, ebéd az asztalnál a munkahelyen, hogy átérjenek a 7 évessel a balettórára időben, azán sorbanállás a sarki közértben és tanulás, vacsorakészítés.

Este 10 óra, mire végez a lakás rendbetételével, pedig a nagylányok igazán példásan kiveszik a részüket a házimunkában és minden egyébben, de a sok az sok. Bár a számlafizetésekkel sosincs gondja (úgy őszintén, észre sem veszi, mit fizet ki, annak idején beállította a netbankban), de

az elmúlt években többször becsúszott egy-egy pénzügyi krízis, van néhány egy millió forint alatti kisebb hitele és a folyószámlájához tartozó hitelkeret is valahogy mindig felhasználás alatt van.

Még jó, hogy a lakás most már az ő nevén van, legalább azt nem kell fizetni,

azóta egy-egy hétvégén elutaznak a lányokkal wellnessezni egy dunántúli hotelbe. Ennyi csak jár, gondolja.

Krisztáéknak nem lehetett gyereke, a férjével ketten élnek egy vidéki városban

Kriszta az általánosban tanít. Bár egyre nehezebb a sok bürokráciát is kitölten az iskolában, nem érzi, hogy túl lenne terhelve. A férje állása nélkül nehezen tudnák kifizetni a lakáshitelt, ami most már változó kamatozású, forint alapú, de úgy érzik, sosem lesz vége.

Nem bízik a bankokban, inkább beugrik a postára, feladja a csekkeket, ha a számlákról van szó

és megfogadta, az életben nem vesz fel többet hitelt, de még bankba sem megy szívesen, ha ezt a devizahitelből származó 20 milliós tartozást egyszer végre letudják. Néha, amikor elgondolkozik, akár váltana is, jobban fizető munka jó lenne.

Csakhogy nagyon szereti az alsósokat és 46 évesen hová kellene ő pályakezdőként?

Szerinte rendben vannak a pénzügyei, ami nekik van, abból nem lehet többet kihozni, van egy kis megtakarításuk.

Aki azt gondolja, hogy a tanmese vége az lesz, hogy Timi ne menjen wellnessezni és Kriszta képezze át magát programozónak, az téved

A pénzügyi helyzetfelmérés és tervezés nem arról szól, hogy rövid vagy hosszú távon hogyan tudsz minél gazdagabbá válni. A célfüggvény TE vagy és nem a megtakarítások mennyisége, az önmagában legfeljebb Dagobert bácsit boldogította.

Az első dolog, amire mindkettejüknek szükségük van, hogy képesek legyenek szembenézni a pénzügyekkel. Ehhez Timinek időre és egy kis pihenésrevan szüksége. Még a legvadabb multitask zseni sem tudja átlátni a család helyzetét és hitelköltségeit este fél tíz és háromnegyed tíz között. Miközben a tévét nézi fél szemmel, a gyerekkel perlekedik, hogy holnap hatkor kell kelni és a reggeli mosást programozza be. Krisztának pszichés gátja van: egy rosszul sikerült pénzügyi döntés miatt fél, hogy újabb sok évtizedes terhet ró saját magukra.

Ha Timinél a gyerekek a nagyinál vannak a hétvégén és Kriszta is elfogadja, hogy attól, hogy átnézi a papírokat, még nem nő a hiteltartozás, leülhetnek, hogy áttekintsék a helyzetüket. Innen nem lesz a nehezebb a számolás, mint középiskola első osztályában volt.

Elő egy füzetet vagy egy Excelt!

1. Rövid távú (1-2 év), középtávú (5-10 év) és hosszú távú (20+) célok: minél rövidebb az időtáv, annál konkrétabb legyen a cél.

2. Vagyonmérleg és költségvetés készítése.

Milyen vagyontárgyaim vannak? Jegyezd fel! Majd fogd az összes stabil jövedelmed és forrás szerint sorold fel, majd az állandó kiadásokat is.

A kiadások az adósságokkal kezdődjenek, ezek prioritást kell, hogy kapjanak. Ezután jöjjenek a nagyobb összegű, évente, félévente vagy negyedévente fizetendő díjak, egészen a heti zsebpénzig. Gondold végig az elmúlt egy évet: milyen váratlan kiadások keletkeztek, ez havi szinten kb. mennyire osztható le?

3. Ahhoz, hogy felmérjük, hol vannak olyan pontok, ahol megtakaríthatnál, egy hónapon keresztül írni kellene a fogyasztásodat. Vannak erre mobilra letölthető alkalmazások, amelyet sorban állva is ki tudsz tölteni fél kézzel, de egy jegyzetfüzet is megteszi. Ha ez megvan, vesd össze azzal, amit a költségvetésben írtál: hol magasabb, hol alacsonyabb a kiadás, mint amire fejből emlékeztél?

4. Most tegyél fel magadnak értelmes kérdéseket:

-vajon van –e olyan kiadásrész, amely aránytalanul magasa bevételeimhez képest? Tudom ezt csökkenteni? Esetleg tudnám a bevételeim növelni?

mennyi kamatot fizetek a hiteleim után, vajon ezek nem túl magasak a jelenlegi kamatszinthez képest? Nem lehetne ezt csökkenteni?

mikor néztem utoljára át a biztosítás, mobiltelefon, TV-előfizetés, internet és egyéb előfizetéseim díjait? Milyen díjakkal dolgozik a bankom? Nem lehetne olcsóbban?

-mi történik a megtakarítással, van egyáltalán? Mennyi időre lenne elég?

-van –e olyan vagyontárgyam, ami „parlagon hever”? Hogyan tudnám hasznosítani?

Ha ezekkel megvagy, meg tudod majd fogalmazni a pénzügyi terved. Hogy miből és mennyit, mennyire lesz szükség, a következő bejegyzésben olvashatod el.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: |2018-10-25T15:28:06+00:002018.10.26.|Aktuális, Nőipara, Slide|