Sztereotípiák
Nyaraltunk. A szomszéd házikót egy fiatal srác bérelte, aki este meginvitált minket a teraszára. Tiltakozásomra fittyet hányva töltötte újra és újra a borospoharamat.
Lányos anyuka aggodalmai a fiúk miatt
Itt van az ősz, itt van újra, elviselhető a hőmérséklet, tudok aludni, a kánikula alábbhagyásával a mozgás iránti vágyam is visszatért.
Szülőség, elég jó szülőség, bocs azt honnan is tudom?
Vajon az ember életében eljöhet az a pillanat, amikor elégedetten hátradől, és megveregeti saját vállát: ezt az anyaság dolgot egész jól végigcsináltam?
Az életnek éppen a halál ad értelmet
Töltött cukkinit majszolgattam minap a kifőzdében, amikor megtudtam, hogy nagynéném meghalt.
Ne szólj bele fiam, nem a te dolgod!
Amikor egy serdülő azért lesz öngyilkos, mert társai szekálták, túlzóan leegyszerűsítő az az álláspont, hogy az osztálytársak a hibásak.
A túlóvó szülő jót akar, szeretetből (és szorongásból) cselekszik
Ideális esetben a gyermek úgy a dackorszak tájékán elkezd függetlenedni családjától, és 20-25 éves korára eljut oda, hogy elhiszi magáról: életben marad akkor is, ha elszakad a szülői háztól.
Időnként szörnyen viselkedek
A kegyelmi botránynak – legyen bármennyire dühítő és szomorú – egy pozitív hozadéka mindenképp van: ráirányította a közvélemény figyelmét arra, hogy a gyermekvédelmi rendszer nem működik.
„Te nem csináltál semmi rosszat! Te vagy az áldozat, ők pedig a bűnelkövetők!”
Lépten-nyomon belebotlok az UNICEF „Ne nézz félre!” kampányába, ami arra buzdít, hogy iskolai (vagy egyéb) bántalmazás észlelésekor ne maradjunk néma szemlélők.
Készülj fel, az életed múlik rajta, de közben lazulj el!
Ha az a típus lennék, akinek egy falat se megy le a torkán a szorongástól, akkor tulajdonképpen nem bánnám, hogy még csak az első gyerekem középiskolai központi felvételijén vagyunk túl.
Engedd el! A legszebb adventi ajándék tőlem, nekem
- Ha 2 munkás 2 nap alatt 2 gödröt ás ki, akkor 4 munkás 4 nap alatt hány gödröt tud kiásni? - Mi van? Nem figyeltem… - Elmondom még egyszer.