Az életnek éppen a halál ad értelmet
Töltött cukkinit majszolgattam minap a kifőzdében, amikor megtudtam, hogy nagynéném meghalt.
Töltött cukkinit majszolgattam minap a kifőzdében, amikor megtudtam, hogy nagynéném meghalt.
Meghalt egy tizenéves testvérpár. Meghalt egy hétvégi láthatás alatt olyan kegyetlen és brutális módon, amit elképzelni sem akarunk.
Amikor telefonáltak az öregek otthonából, hogy anyukám haldoklik, pszichológiai szaktudásomat gyakorlati üzemmódba pörgetve közöltem a gyerekekkel, hogy a nagymamájuk néhány órán belül meg fog halni.
Fura az ember, mert amikor ilyen történeteket olvas, akkor megfordul vele a világ. Gondolatban gyorsan átrendezi a fontos, nem fontos dolgokat, gondol a szeretteire, magára, az életre és a halálra.
A legutóbbi Ultra Balatonomon egy félreértés miatt a futótársam nem várt a megbeszélt váltóponton.
Egy éve viszolyogva néztem a Kínából érkező, kábé egy harmadosztályú sci-fi filmet idéző képeket, ahol szkafanderes emberek küzdenek a Vírussal. A „Velünk ilyen sosem történhet” biztonságos melegéből csámcsogtam a híreken.