Szívás

Első találkozásom a fűvel a húszas éveim elején történt egy kiránduláson, amikor a kollégám lázas szimatolásba kezdve benyögte, hogy vadkender szagot érez. A bűnös érzés izgató tudatával arattuk le a mezőt, a zsákmányt kiszárítottuk, összemorzsoltuk, majd cigarettapapírba tekerve átszellemült pofával szívtuk el együltő helyünkben az egészet. Szívás volt. Salát Luca írt a füvezésről.

Ma már tudom, hogy csalánlevelet meg pásztortáskát szívtunk,

a flash pedig nem a cucctól, hanem a tudattól jött, hogy valami polgárpukkasztót művelünk.

A kamaszok

Talán a fűvel való közönyös viszonyomnak köszönhető, hogy a fiaim kamaszodásával folyamatosan bővülő paralistámról lemaradt ez a mumus. És talán annak, hogy az én régi szép időmben bár fű volt dögivel, prevenciós riogatás, iskolai fejtágítás és rémtörténet viszonylag kevés.

Mivel a srácaimmal való kedélyes viszonyom mélysége sosem mutat túl a mocskos zoknik tisztulási sebessége, a lesz-e meleg kaja vacsorára, illetve az időjárási viszonyok témáinak taglalásán, így

együgyűségem fűügyben sokáig kitartott.

Mostanában azonban viszonylag sok, velem vér szerinti kapcsolatban nem álló fiatal érez késztetést arra, hogy ügyes-bajos dolgaikba beavasson.  Intelligens, talpraesett, jó humorú lányok és srácok, akiknek vannak szorongásaik, csalódásaik, szerelmi bánataik meg hozzám hasonló idióta szüleik, kinek ez, kinek az, egy közös pont azonban van az életükben:

szinte mindannyian időnként füveznek.

Az én első csalános cigim elszívásakor érzett izgalomnak elmesélésükben nyoma sincs. Nem vonza, és nem taszítja őket, életükben csak úgy jelen van a buli kötelező kellékeként. Lassan elkezdett derengeni az arisztotelészi logika szillogizmusa. Ha minden fiatal füvezik, és az én kölykeim fiatalok, akkor a kölykeim füveznek?! Na ne már!

Nem a füvezés ijesztett meg, hanem a lebukással járó következmények.

A srácok között néhányan alaposan megszívták, mert rajta kapták őket. Erről Dr. Gyurkó Szilvia írt szakértői cikket, egész pontosan arról, hogy mi történik, ha egy gyereket füvezésen kapnak a rendőrök. Olyan kamasz történetéből indul ki, aki visszaeső, aki végigcsinálta az ún. elterelést is. Ezek a száraz tények, én pedig folytatom a saját gondolatmenetemet.

A történetek hasonlóak: álruhás és nem álruhás rendőrök, bilincs, rabosítás, elterelés, büntető eljárás, házkutatás, megszégyenítés, bűnözőként kezelés… Hatalmas pofonok az egészséges személyiség fejlődésének, és megsúgom, egyik megalázott kölyök sem hagyta abba ettől a füvezést, csak egy kicsit rafkósabb lett.

Tudom, hogy a fű veszélyes, függőséget okozhat és más drogok előszobája lehet, abba pedig bele se merek gondolni, hogy az a kamasz, aki színtiszta állapotában is vadbarom, vajon mit művelhet betépett állapotban.

De legalább ennyire aggódom a cigi, az alkohol, a fel nem húzott óvszer és a bukósisak nélküli biciklitúra miatt is.

Jó pár éve időm jelentős részében vinnyogva várom, hogy a kamaszaim viszonylagos testi-lelki épségben éljék túl az aktuális napot.

A fű egy a sok veszélyes tényező közül, amibe bele lehet bukni, és sokan bele is buknak, mint egyébként annyi egyéb szarságba. De semmi esetre sem tudok erkölcsi kérdésként tekinteni az ügyre. Ha nem lihegnénk túl, ha normális, hétköznapi ügyként tudnánk róla beszélni, ha nem csinálnánk bűnözőt egy füves cigit elszívó gyerekből, akkor sem oldódna meg a probléma, de talán mindenkinek könnyebb lenne.

Mostanában beszélünk itthon róla. Mármint én beszélek, a srácok csak azt hajtogatják, hogy

„Rendben, mama”,

„Értem, mama”,

„Nem vagyok hülye, mama”,

„Dugulj el, mama”.

Tudományos jellegű felvilágosítások és erkölcsi prédikációk helyett igyekszem a száraz tényekre koncentrálni.

Napjában ezerszer elmondom nekik, hogy ha véletlenül azok közé a hülyék közé tartoznak, akik füvezéssel cseszik szét az életüket, akkor legalább legyenek óvatosak. Mert ha a rendőrök elkapják őket, akkor a fenekük lukába is bele fognak kukkantani, én pedig azt is letagadom, hogy ismerem őket. Fegyvertáramban szerintem ennél rémisztőbb mondat nem létezik. Mármint a mondat első felénél, a másodikat leszarják.

Aztán azt is a lelkükre kötöm, hogy idegenektől ne fogadjanak el és ne vásároljanak cuccot. Szívem szerint magam kutatnám fel a legmegbízhatóbb füvesembereket a környéken, de aztán arra gondolok, hogy ideje önállósodniuk. A narancslevet meg a sonkát megveszem nekik, nehogy már a fűről is én gondoskodjam!

Prevenciós programon minden bizonnyal legszánalmasabb része a könyörgés

  • Ígérjétek meg léccilécci, hogy a füvön kívül soha, semmi mástnem próbáltok ki!
  • Ennél a napirendi pontnál az érzelmi zsarolás színtiszta és teljesen hatástalan eszközeit alkalmazom: Ha egy kicsit is szerettek engem…
  • Nem azért neveltelek titeket…
  • Ha megtudom, szétrúgom a seggeteket…
  • A húgaitoknak ti vagytok a példaképei….

Kábé ennél a mondatnál dugják be a fülüket fülhallgatóval. Kár, mert ilyenkor kezdek csak belelendülni.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: |2018-12-02T17:23:02+00:002018.12.03.|Aktuális, Kamasz, Slide|