Van a kisgyerekkor, amikor állandóan pakolsz. Ja, és mosol meg pakolsz, meg mosol és pakolsz. Az egyik “iskola” szerint ebben a korban elég egy nap csak egyszer összepakolni a szobát (ezzel én tökéletesen egyetértek, mert elég zavaró, amikor vendégségben vagyunk és állandóan jár utánunk a háziasszony vagy háziúr és pakolja el a poharat vagy a mogyorós tálat).
Kisgyerekkor ezzel letudva. Nem idegeskedik, egyszer pakol, egy idő után közösen a gyerekkel, hátha eltalálja azt a pontot, ami évekkel később „bekapcsolható”, és a 180 centis kamasz nevetgélve, jókedvűen, MAGÁTÓL elpakol. Viccet félretéve: hogy is van ez rendrakás téma a kamaszoknál?

Nem pakol, ez egyértelmű. Szennyes cucc, ételmaradékok, ágynemű szanaszét, könyvek

ANYA! Épp most olvasom! Aha…

Ezer éves irományok, megint szennyes, és így tovább. Két választás van: vagy ott marad, és elkezdi egy idő után zavarni a látvány, vagy például nem tud mit felvenni reggel (ruhaügyileg), és összepakol.

A cikk folytatásáért IDE kattints!

 

 

Oszd meg a véleményed velünk!