„Már tegnapra kellett volna”
Ritka az olyan pillanat, amikor (természetesen megváltoztatva a valóságos történetet és a szereplőket) beleátunk egy segítő folyamatba. Amikor ott vagyunk egy sztoriban, de mégsincs felelősségünk. Mert nem mi kérünk és
„Ne összegezzél, mert az már a vége”
Újabb ismeretlen „szereplőt” hoztunk nektek. A sorozat első részében Ritáról írtunk. Most pedig Varju Tamás az, aki ismeretlenül inspirál. Aki „férfiban” pontosan olyan lehet amilyen mi „nőben”.
Hiszek magamban. Tudom, hogy a helyemen vagyok.
Amióta kitaláltam az Anyaparát sokkal inkább figyelem a környezetemben (úgy is, hogy nem ismerem) lévő embereket. Akik ismeretlenül is inspirálhatnak. Akik újra (vagy éppen először) kitalálták magukat. Akik kamasz gyerekkel
Tükör által homályosan
Az anyapara nagyon komoly szándéka (olyan, mintha egy harmadik személyről beszélnénk, közben most én írok nektek: Szilvi), hogy a parázó anya mellett lássuk a NŐt is. A kamasszal élő NŐt
Befizettétek már az osztálypénzt?
Befizettétek már az osztálypénzt? Ez a téma a saját iskoláskorunktól kísér(t) minket pont addig, amíg az összes gyerek(ünk) el nem végzi az összes iskolát, amit beterveztünk nekik. És akkor ez
Brutál őszintén egy összeomlásról
“Azért nem keres senki, mert mindenkit csak kritizálsz! Nem veszed észre hogy senki nem akar veled lenni?” – azért egy ilyen mondat még egy harcedzett elvált, negyvenen túli, kamaszfiút nevelő
Első nap az ismeretlen suliban (anyámmal)
Nem volt túl egyszerű. Viszont jó hír, hogy senkit sem kellett agyonütnöm egy péklapáttal, ahogy beígértem, ha nem ébrednek fel ma reggel időben. Szóval mindkét kölök elkészült. Na jó, ez
Élvezd velük az életet, mert hamar felnőnek
Balatoni Józsefről (Jocó bácsi) többször írtunk már az Anyaparán, ő az a jó fej tanár aki szereti a tanítványait. A napokban neki is elkezdődött a felkészülés az iskolára és a